A nyár egyik legjobb hétvégéjéről (2014.08.09-10.) szerencsére sok fotó készült, és élményekkel teli volt.

Szombaton (08.09.) a Karakán Klub Egyesület Speciál CAC kiállításán vettem részt, ami elsöprő sikerrel zárult, mert a megnyerhető összes díjat elhoztam.
CAC, Klub Győztes (Klub Winner) BOB, BIS

Jó érzés megnyerni a sokadik CAC címet, de sokkal jobb, amikor én lehetek a Klub Győztes. BOB is voltam már, de egy klubkiállításon ez is felértékelődik.

A Best in Show körbe belépni fura érzés. Sokkal nagyobb, sokkal többen nézik az ott felvonuló kutyákat és  mikrofonnal a kezében áll a műsorvezető, aki folyamatosan kommentálja az eseményeket. Szóval más egy BIS kör, mint bármi más, de ezen a szombaton úgy döntöttem, hogy ennyi kiállítással a hátam mögött, a legjobb formámat viszem magammal a BIS-re.

Ebből handlerem Lilla csak annyit érzékelt, hogy szinte mindent tökéletesen végrehajtottam, amit ilyenkor kell, gazdám Krisztina a kör szélén pedig annyit, hogy milyen csodás, és fegyelmezett az ő „kicsi” kutyája.

Mikor a bíró döntése nyomán én lehettem a kiállítás legszebb kutyája (BIS) úgy éreztem: -na, megérte!

Lilla és Krisztina visszafogottan, de óriási örömmel vette tudomásul sikeremet. Visszafogottságuk csak addig tartott,amíg én a körben voltam, fotózkodtam és fogadtam a gratulációkat, amint végre gazdámhoz rohanhattam, büszkeségük és örömük határtalan volt.

Másnap (08.10.) Velence CAC kiállítás, ahol az előző napi sikerek fényében úgy gondoltam, ismét a legjobb leszek. Mármint jól viselkedem, szépen állok, lendületesen futok, stb.

Eredmény: CAC, BOB, BOG.
Minden CAC címnek örülök, így ennek is és titkon reméltem, hogy a fajtagyőztes is én lehetek.

Amikor ez teljesült a következő cél a fajtacsoprt győztes cím elérése volt, ami sikerült is, így ezen a napon is boldogan zártuk a kiállítást.

Valahogy tudtam, hogy ezek után jön valami meglepetés, valami ajándék és nem is csalódtam, mert fürödni mentünk.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Erre a hétvégére a „kaland” a legjobb szó, mert már pénteken csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történik.

Meglátva az „autómat” tudtam, hogy indulok valahová, de arra nem számítottam, hogy gazdám munkahelye előtt lesz a végállomás. Kérdően néztem Krisztinára, mire ő elmagyarázta, bárhogy is sakkozott az idővel és az elintézendő dolgokkal, más megoldást nem talált, minthogy a nap egy részét itt töltöm vele, majd hazafelé megállunk a kozmetikusomnál, mert szombaton reggel irány Debrecen a CACIB kiállítás.

Ebből ami igazán izgatott engem, mit szólnak gazdám kollégái hozzám.

Semmit sem szóltak, bár láthatólag nagyon örültek nekem. 🙂

Ricsi közeledését egy apró kis morgással utasítottam el, viszont boldogan üdvözöltem volna Katát, aki azonban sajnos épp szabadságon volt. Jó ötletnek tűnt, hogy az irodában üssem el az időt valamivel, de valahogy ez nekem nem jött be, így felajánlották az egyik földszinti szobát, ahová viszont nem voltam hajlandó még elindulni sem, mert sokkal jobban izgatott a lépcső, így a tőlem megszokott módon, határozottan elindultam felfelé. Láttam Krisztina arcán, hogy sem kedve, sem ideje harcolni velem, így méltóságteljesen bevonulhattam az emeleti szobába, ahol csendben és nyugodtan várakoztam.

Késő délután érkeztünk meg a kozmetikushoz, ahol szeretett volna gazdám néhány fotót készíteni. Megszoktam, hogy fotóznak, viszont mindig azt gondolom, hogy pózolnom is kell. Hát nem kellett volna, mert addig izegtem mozogtam, próbálkozva a legelőnyösebben mutatkozni, hogy végül a kozmetikus megkérte Krisztinát, hogy egyelőre adja fel ezt a fotó projectet. Gazdám azonban leleményes, így az ablakon keresztül készített képet rólam, amint éppen szépülök.

A pénteki kalandokhoz képest a szombat szinte eseménytelen volt, bár az úton a megszokott nőuralom helyett végre a férfiak voltak többségben, mert óriási örömömre gazdám.2 Gyuri is jött velünk a nemzetközi kutyakiállításra.

A kiállítási körben egy számomra ismeretlen bíró, Kateryna Pereguda (Ukrajna) várt, kiről annyit érdemes tudni, hogy neki is van orosz fekete terriere.

Korrekt, alapos bírálata után CAC, CACIB, BOB címmel lettem gazdagabb, így nagyon vártam a Best in Show-t.

Addig is gazdáim rövid sétát tettek Debrecen hangulatos utcáin, engem a boksz biztonságába helyezve és Lilla gondjaira bízva.

A B.I.S. jól alakult, a 2. fajtacsoportban (ahová az orosz fekete terrier tartozik) a legjobb 5-ig jutottam.

Mire hazaértünk mindenki alaposan elfáradt, de engem ez sem gátolhatott abban, hogy lerohanjam Daniilt és kutakodjak kicsit a mindig csavargó Liza után.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Kutyakozmetikus – gazdám (Krisztina) – Lilla – autó – rámolás az nem jelenthet mást, mint hogy kutyakiállításra megyünk.

Mostanában már nem garázdálkodhatok az autóban, mert gazdám kitalálta, hogy a kutyaboxban utazom, aminek én első perctől kezdve nagyon örültem, de ezt csak most adtam határozottan tudtára Krisztinának.

Láttam, hogy pakolja az autóba a kiállításon szükséges holmikat, elsőként a boxomat. Több sem kellett, beugrottam az autóba és röhögő pofával néztem, ahogy próbál rávenni, hogy szálljak már ki, mert még nincs itt az indulás ideje, meg néhány dolog még hiányzik is az elindulásunkhoz.

Miután kiszállni nem voltam hajlandó, készült néhány fotó, majd kicsit korábban indultunk el Lillához, aki meg is lepődött korai érkezésünkön, de aztán ő is jót nevetett rajtam.

Jókedvűen Oberwart (Felsőőr) felé vettük az irányt, és miután 263 km nem a világ, kicsit több, mint 3 óra alatt meg is érkeztünk.

Az idő nem volt kegyes hozzánk, szakadt az eső, így én azon gondolkodtam, hogyan fogja gazdám megoldani, hogy a kiállításra „belőtt” frizurám ne ázzon szét. Mindig mindenre van megoldás, így amennyire csak lehetett közel álltunk meg a kiállítási csarnokhoz minimumra csökkentve az esélyt, hogy szétázzon a szőröm.

A bírói körben LEMO Niksa horvát bíró tevékenykedett.

Bizonyára zavaró volt számára, hogy néhány fajtatársam nem úszta meg az esőt, és kissé (vagy nem is olyan kissé) csapzott állapotban jelent meg a bírálatra.

Alapos bírálata után a nyíltosztály győztese lettem (CAC), majd a CACIB összevetésen a Res.CACIB címet adományozta nekem.

Persze jobb lett volna újabb CACIB, és akár még a BOB címet is hazahozni, de én elégedett vagyok. Újabb lépést tettem az osztrák championátus felé, nézelődtem, ismerkedtem, visszafogottan csajoztam, mi kell még?

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A hétvége tele volt különleges eseményekkel (nyári napforduló, múzeumok éjszakája), de a legkülönlegesebbet én kaptam, mert vasárnap édes kettesben mentünk Krisztinával Pécsre egy újabb CACIB kiállításra.

Nagyon bírom, mikor a hölgyek (Lilla és Krisztina) csacsognak egész úton, de jól esett, hogy most kivételesen csak kettőnkről szólt minden. Örökre közös élmény marad az M6 autópályán suhanni, élvezni a tájat, az alagutak különleges hangulatát.

Persze a kiállításon kitörő örömmel üdvözöltem Lillát, és nagyon jó kedvűen hajtottam végre a feladatokat, amit egy rangos CACIB kiállításon elvárnak tőlem.

Végre, hála Lillának már saját fésülködő asztalom is van, ami persze ugyanolyan, mint amit eddig használtunk, de ez csak az enyém!

Még nincs rajta a „logóm”, de hátha egyszer valahogy rákerül! 🙂

Szépen álltam, és lendületesen futottam és igazán nagy empátiával fordultam a számomra ismeretlen Dr. Balogh Katalin küllembíró felé, akitől végül is megkaptam a CAC, CACIB és BOB címeket is.

Nagyon hamar véget ért a bírálat és bár gazdám azt tervezte amint lehet haza is indulunk, Lilla rábeszélte, hogy maradjunk még. Én azt hiszem Lilla valójában velem akart lenni, így egyáltalán nem bánta, hogy gazdim elment egy kis városnézésre, meg vásárlásra. Hát nem tudom mit látott és mit vett, szerintem semmit, de én a legfontosabbat, a mosolyát kaptam ajándékba.

A héten, ahogy mindig, megyek kutyasuliba, meg úszni és sétálni nagyokat gazdáimmal, aminek nagyon örülök, mert Daniil azért már többet pihen, mint játszik, Liza cica pedig önállósította magát. Azon kívül, hogy hazajár körbenézni, jól bekajál és már megy is, hogy madarakat figyeljen és akár lecsapjon rájuk. Közelebbi ismeretségeket köt egyéb kisállatokkal, szóval a vadászösztön most nyáron nagyon erős benne.

Ahhoz képest, hogy kutya vagyok egy kislány is megirigyelné az otthoni begumizott frizurámat.

Daniil megnyugtatott, hogy egy bizonyos kor felett már nem lesz ekkora felhajtás a szőröm körül, Liza megdöbbent, mikor először meglátott így.

Most mit mondjak? Gazdáim és handlerem azt akarják, hogy begumizva hordjam a hajam otthon, hát én elviselem, sőt, lassan már nem is idegesít, és megszokom.

Most pihi jön, hogy hová megyünk legközelebb, gőzöm sincs! 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

3 nap, 1 RES.CACIB, 2 CACIB, 2 BOB!

Már csütörtökön (06.05) érdekes beszélgetés ütötte meg a fülemet. Krisztina, Gyuri és Szabolcs valami utazásról beszélt, sokat emlegették Lillát, amiből én nem következtethettem másra, minthogy kiállításra megyünk, de arra nem gondoltam, hogy valójában gazdáim utaznak el, minket (Daniilt, Lizát és engem) pedig Lillára bíznak.

Daniil egykedvűen, én örömmel, Liza macskához méltóan teljes érdektelenséggel vette tudomásul, hogy a pünkösdi hétvége akár még egy nagy buli is lehet.
Hát buli az volt, de nem úgy, ahogy mi azt elterveztük.

Pénteken (06.06) már a kutyakozmetikusnál enyhe trauma ért, mert teljesen új „frizurát” kaptam.

Szombaton (06.07) László István (HU) bírálatának végén gazdagabb lettem egy CAC, CACIB és BOB címmel.

Volt egy halvány érzésem, hogy vasárnap (06.08) ismét melegben várakozás, bevonulás egy bírói körbe, állás, futás és a végén egy bírói ítélet tudomásul vételével telik a nap. Hát nem tévedtem.
Szabó Sándor (HU) úgy döntött én kapom a CAC és a Res.CACIB címet.

Hazafelé elterveztem, hogy óriási játék lesz Daniillal (már amennyire ő bírja) és Lizával is kergetőzöm egyet, de Daniil annyira magába volt roskadva, hogy még mindig nem került elő sem Krisztina, sem Gyuri, sőt Szabolcs sem, hogy percekig képes volt a semmibe révedve ülni, mire Lilla egy enyhe kis bökéssel lepte meg az „öregurat”. Na Daniilnak több sem kellett, kissé elragadtatva magát rámordult az amúgy általa is nagyon kedvelt Lillára. Az számomra teljes rejtély, hogy Liza mire föl vette a bátorságot, hogy megkarmolja Lillát, de tény, hogy megtörtént.

Hétfő (06.09) reggel a séta után laza, elnyújtózós pihenést, vagy egy kellemes úszást képzeltem el magamnak, de ebből semmi sem lett, mert bár kocsiba ültünk, de ismét csak Komárom CACIB kiállítás volt a célállomás.

Mint az előző két napon is a nyílt osztály versenyzői között vonultam be a bírói körbe, ahol Mrs. Ekaterina Senashenko (RU) fogadott. Első gondolatom az volt, hogy „na Diaz, ez nehéz dió lesz”, de aztán eszembe jutott, hogy Lilla mindent megtesz, hogy én kényelmesen érezzem magam, például ventilátorral hűtött, hogy elviselhetőbb legyen a meleg, és az is bevillant, hogy ha én ma innen CACIB és BOB címmel térek haza, Krisztina mennyire büszke lesz rám, szóval megráztam magam és legjobb formámat mutattam a fajtagazda országból érkezett bírónőnek.

A bírónő respektálja és szereti azt a típust, amit én képviselek, és bár megjegyezte, hogy jót tesz majd nekem, ha még „férfiasodom”, de így is engem látott a legszebbnek, így megkaptam a CACIB és BOB címet is.

Otthon már a teljes család várt, és nem csak Krisztina, hanem Gyuri és Szabolcs is meghatódottan vette tudomásul pünkösdi sikereimet.

Még néhány kép:

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

…és nem is egyszer, hanem 2 nap is.

Csütörtökön a szép nevű Hattyúpatakon (szlovákul Vinicne) délután kezdődött a BRT klubkiállítás. A fantasztikus 4-es (Krisztina, Lilla, Joey és én) izgatottan ültünk a kocsiban, és nagy reményekkel telve érkeztünk meg a kiállításra. Szép is voltam, jól is viselkedtem, így enyém lett a CAC, CLUB WINNER, és a BOS cím is.

Hazafelé hallottam, hogy nagy szervezkedések vannak, mert gazdám másnap nem jön velünk (dolgoznia kellett), így a „fantasztikus 4-es” megfogyatkozva, de annál nagyobb lelkesedéssel vágott neki az útnak pénteken reggel, amikor Szenc (szlovákul Senec) volt az úti cél.

Gondoltam, ha már gazdám nem lehet velem, meglepem egy fantasztikus eredménnyel, ami sikerült is, mert nem csak a CAC cím lett az enyém, hanem a fajtagyőztes is én lettem (BOB), ráadásul a BEST OF GROUP 3 címet is megkaptam.

Joey, Lilla és Diaz

Most már elmondhatom, hogy 5 ország championátusát megszerezve
(HCH, SRCH, HRCH, RoCH, SKCH)
multichampion címmel büszkélkedem.

Persze nem csak a bírók néztek meg engem alaposan, hanem én is szemlélődtem és láttam is néhány menyasszony jelöltet, akikkel bár csak messziről szemeztünk egymással, mégis volt, aki komolyan felkeltette az érdeklődésemet. Ami ennél is fontosabb, hogy volt olyan, aki félreérthetetlen jeleket küldött felém, hogy közelebbről is meg kellene ismerkednünk. Ahogy én látom gazdáink elkezdték az ismerkedést. Ha történik valami előrelépés az „ügyben” beszámolok róla!

Lassan tényleg felnövök, mert a „kis” Joey árnyékként követ és bármit is teszek simán leutánozza. Nagyon szórakoztató, ahogy ő is szimatol, ha én „találok” valami érdekes illatot, vagy csak a semmibe réved, ha én unottan ülök.

Amúgy Joey is szépen gyűjtögeti a címeket, így Lilla sikert, sikerre halmoz velünk.

Most a jól megérdemelt pihenés jön, aztán egyszer csak ismét előáll imádott „autóm” és irány egy újabb kiállítás.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A hétvégén újabb város, újabb szálloda, újabb CACIB kiállítás.

Pénteken a kutyakozmetikusnál már gondoltam, hogy kiállításra megyünk, de azt nem hittem volna, hogy ez a kiállítás merőben más lesz, mint az eddigiek.
A jól megszokott hölgykísérőim – Krisztina és Lilla – mellett, végre erősítést kaptam férfifronton, mert gazdám.2 🙂 (Petrus György) is csatlakozott hozzánk.

A pihenőkkel tarkított 6 órás út eseménytelenül telt.

A szállodát kellemes meglepetésként óriási park és erdő vette körül, szóval az esti 30-40 perces séta nem csak nekem, gazdáimnak is jól esett a hosszú út után, pláne hogy utána igazán jól aludtam át az éjszakát.
Reggel zuhogó esőre ébredtünk, ami leginkább gazdáimat zavarta, mert ők délelőtt városnézést terveztek a festői szépségű Karlovy Vary-ba, én meg jól elvoltam a szállodában.
Már szinte azt hittem nem is kiállításra jöttünk, amikor megláttam Lillát kefékkel, fésűkkel felszerelkezve.

Alapos munkát végzett, „már” este 11-re kész is lett az „átfésülésemmel”.

A kiállításon, néhány általam soha nem látott kutyával is szembetaláltam magamat, de bizakodva, bár kissé bohóckodva vártam a soromra. Bár ne bohóckodtam volna, mert a szigorú Lilla úgy döntött, kettesben jobban tudunk együttműködni, így gazdáimat Prága nevezetességeinek felderítésére buzdította, ergo elküldte őket.

Nekem ez sem tetszett (azt hiszem nem voltam jó passzban), mert a fényképezést is untam, sőt még egy kedves kutyalány közeledését is ugatással fogadtam, ahelyett, hogy „közelebbről” ismerkedtünk volna.

Vondrous Otakar bírálata rendben lezajlott, örömmel „vettem át” a CAC és Res.CACIB címeket.

A fajtagyőztes (BOB) címet ezen a kiállításon szuka zsebelte be.

Hazafelé mindenki fáradtan bóbiskolt az autóban, kivéve a sofőrt és engem. Alig vártam, hogy otthon Daniillal játszhassak egy jót, és „megvitassuk” élményeimet.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Úgy érzem világutazó lettem.

Alig múlt el az előző hétvége, pénteken ismét a kozmetikusomhoz mentünk, majd irány egy újabb nemzetközi kutyakiállítás Szatmárnémetibe.
Mit nekünk 328 km, utaztunk ennél már többet is Krisztinával és Lillával, és miután életünk részévé vált a kiállításokra járás, nem akadok fent én sem azon, hogy 3-4 órákat kell eltöltenem az autóban. Ők ketten beszélgetéssel töltik az időt, én meg hallgatom az esélylatolgatásaikat. Mire odaérünk egy kiállításra nagyjából tisztában vagyok az ellenfeleimmel, és azzal is mire figyeljünk oda Lillával. Mindig komoly konkurenciával szembesülök, így nem csoda, ha izgulok is, mert mindenki nyerni megy egy kiállításra, és sokszor apróságok döntenek arról ki lesz győztes és kié lesz a második hely.

Mondhatnám, hogy az út eseménytelenül telt, de ez nem igaz, mert rendetlenkedett a gyomrom, így már az út elején ráhoztam a szívbajt gazdámra. Nem tudom mi lehetett a baj, de az a legenyhébb kifejezés, hogy rosszul éreztem magam. Többször megálltunk, de hála istennek újabb rosszullétek nem törtek rám, így bár nagyon fáradtan, de szerencsésen megérkeztünk a szállodába, ahol én semmi másra nem vágytam, csak egy jó kiadós alvásra.

Gazdám, a Hotel Astoriában foglalt szobát, ami nekem tökéletesen megfelelt, de igazából csak másnap érzékeltem, hogy egy hatalmas és nagyon világos, kellemes sarokszobában aludtunk.

Szombaton (04.26.) lényegesen jobban éreztem magam, bár az evésre gondolni sem mertem, viszont a vizet boldogan lefetyeltem, ezzel is megnyugtatva gazdámat, hogy a kiszáradás veszélye nem fenyeget, és bátran elindulhatunk a Rex Piacra (Piata Rex), ami a kiállítás helyszínéül szolgált.

Már odaérkezésünkkor kiderült, hogy ez egy nagyon „kényelem centrikus” kiállítás, mert a bírói körök közelében alakították ki a parkolóhelyeket, így aztán a boxomat elő sem vettük, kényelmesen várakozhattam a kocsiban. Gyomrom ugyan enyhe tengeribetegség jeleit mutatta még,  de készen álltam a bírálatra.

Délelőtt a CAC kiállításon Giulio Bezzecchi (Olszország) bírált, akitől megkaptam a CAC címet, majd délután a CACIB kiállításon az Oroszországból érkező Shamil Abrakimov bírálata eredményeként CAC, CACIB, BOS címet értem el.

A BOS címet nem mindig adják ki, így elmondom mi is ez. Ez a cím azt jelenti, hogy miután kiválasztja a bíró a fajtagyőztest (BOB), az ellenkező nem győztes kutyáikból választja ki a BOS kutyát.
Szóval a bírónál egy szépséges szuka lett a fajtagyőztes és én mint kan lettem a BOS.

Tudom, hogy kicsit bonyolult ez a sok cím és időnként én sem értem, da szerencsére handlerem Lilla és gazdán Krisztina tökéletesen érti ezeket.

Este már jól bekajáltam, majd édesdeden aludtam vasárnap reggelig.

A vasárnapi (04.27.) orosz fekete terrier (Black Russian Terrier) fajta bírálata nagyon gyorsan lezajlott.
Bevonultunk, futottunk, P. Szabó Béla a bíró gondolkodott kicsit
majd úgy döntött a CAC címem mellé „csak” a Res.CACIB címet adja nekem.

Persze jobb lett volna azon a napon is a CACIB, de elégedett vagyok. Megszereztem a 4. ország championátusát, így már a HRCH (horvát), HCH (magyar) és SRBCH (szerb) mellett elmondhatom, hogy RoCH (román) champion címmel is büszkélkedem.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Úszni egészséges és biztos ti is jártok uszodába, de gondoltátok volna, hogy a kutyáknak is van már uszoda?

Gazdám kitalálta, hogy a sok séta, kirándulás, túra mellett nekem is kellene úsznom, de miután lassan az összes természetes vízből kitiltották a kutyákat nem olyan könnyű ezt megvalósítani.

Daniillal összedugtuk a buksinkat és arra jutottunk, ha erre is kitalál valamit gazdink, olyan lelkesedéssel vetjük bele magunkat a vízbe, amit álmaiban sem gondolt, főleg, hogy én nem vagyok elkötelezett rajongója a víznek. Na jó, hát szeretem a vizet, de nem minden vágyam, hogy lubickoljak.
Daniil ráadásul úgy gondolta, engem még csak csak elvisznek úszni, de őt, aki már nem éppen fiatal, kizárt, hogy úszni vinnék.

Pár hete aztán csodát láttunk, mert Krisztina, a mi csodás gazdánk talált egy kutya uszodát, ami ugyan nincs közel hozzánk, de mit számít 50-60 km, ha arról van szó, hogy az úszás egészséges.

Daniil az én öreg nagybátyám hatalmas eltökéltséggel „vetette” bele magát a vízbe, én megfontoltan „merültem el” a habokban.

Daniil izületei az úszástól újjászülettek, sokkal jobban mozog, könnyebben áll fel és közös játékainkban is aktívabbá vált. Én nem érzek változást, viszont elhiszem, hogy erősít és olyan izmaimat is megmozgatja, amiről eddig azt sem tudtam, hogy léteznek.

Hol van ez az uszoda? Milyen is a kutyaúszás medencében?

Mesélek majd még, de mára ennyi. 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Ez a tavasz számomra sokkal többet jelent annál, minthogy éled a természet, zöldül a fű és virágoznak a fák. Az orosz fekete terrier populáció növelésében most már én is részt vehetek, mert belenőttem abba a korba, amikor már fedezhetek, és ehhez tenyészthető igazolással is rendelkezem.

Nevem előtt jó néhány ország győztes címe szerepel (HCH, HRCH, SRBCH) és 4 CACIB címmel is büszkélkedem.

Szóval szép vagyok, ügyes és okos, viszont ami a legfontosabb szerelmes.

Mi kutyák nem vagyunk éppen monogámok, így én is, mindent elsöprő szerelemmel fordulok a közelembe kerülő kutyalányok felé. A bibi az, hogy a szukák évente mindösszesen 2x hajlandóak elfogadni a kanok közeledését, és akkor is csak néhány napig.

Nagyon tudunk udvarolni, de amit a lányok művelnek velünk az elképesztő. Úgy kezdik, hogy őrületesen izgató illatokat bocsátanak ki, miközben egyáltalán nem engednek közel magukhoz. Azt mondják ez azért van, mert minél több kutyaférfit akarnak a közelükbe tudni, hogy amikor eljön a nagy nap, biztosan legyen, aki befedezi őket. Mi kanok nyál csorgatva loholunk a szukák után, akik morgással, támadással, még az is lehet, hogy harapással tartanak távol mindenkit maguktól. A tüzelési időszak második harmadában (kb. a 9-13. napon) nem csak viselkedésük, hanem a kanok számára legizgalmasabb testrészük is megváltozik. Nyitottak és hívogatóak lesznek, kelletik magukat a kanoknak és egyáltalán nincs ellenükre, hogy mi fiúk egészen közelről megszimatoljuk még a legintimebb területeket is. Sőt, egy enyhe farok félrecsapással fehéren-feketén a kan tudtára adják, hogy készen állnak a nagy aktusra.

Ösztönből tudom, hogy bármennyire is szeretném, nem mi kutyafiúk vagyunk az irányítók még ekkor sem, mert mi felmászunk az imádott szuka hátára, majd próba szerencse alapon nekirugaszkodunk, remélve, hogy célba találunk, ami valljuk be a szuka aktív és irányító közreműködése nélkül nem sikerülne. A szuka viszont pontosan érti és tudja mi a dolga, mert ha érzi, hogy a párja rossz úton jár, óvatosan mozdítja a farát picit lejjebb, kicsit balra, vagy jobbra, amíg a „helyes mederbe” nem tereli a másikat.

Az aktus után jöhet az utójáték, amit a gazdák megkönnyebbülve és szeretettel néznek végig. Rövid pihenő után szívesen játszunk, kergetőzünk egymással, majd elfekszünk egymás mellett.

Optimális esetben szülők leszünk 9 hét múlva.

Tavasz van, szerelem van. Életemben egy új fejezet kezdődik! 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: