A hétvége tele volt különleges eseményekkel (nyári napforduló, múzeumok éjszakája), de a legkülönlegesebbet én kaptam, mert vasárnap édes kettesben mentünk Krisztinával Pécsre egy újabb CACIB kiállításra.

Nagyon bírom, mikor a hölgyek (Lilla és Krisztina) csacsognak egész úton, de jól esett, hogy most kivételesen csak kettőnkről szólt minden. Örökre közös élmény marad az M6 autópályán suhanni, élvezni a tájat, az alagutak különleges hangulatát.

Persze a kiállításon kitörő örömmel üdvözöltem Lillát, és nagyon jó kedvűen hajtottam végre a feladatokat, amit egy rangos CACIB kiállításon elvárnak tőlem.

Végre, hála Lillának már saját fésülködő asztalom is van, ami persze ugyanolyan, mint amit eddig használtunk, de ez csak az enyém!

Még nincs rajta a „logóm”, de hátha egyszer valahogy rákerül! 🙂

Szépen álltam, és lendületesen futottam és igazán nagy empátiával fordultam a számomra ismeretlen Dr. Balogh Katalin küllembíró felé, akitől végül is megkaptam a CAC, CACIB és BOB címeket is.

Nagyon hamar véget ért a bírálat és bár gazdám azt tervezte amint lehet haza is indulunk, Lilla rábeszélte, hogy maradjunk még. Én azt hiszem Lilla valójában velem akart lenni, így egyáltalán nem bánta, hogy gazdim elment egy kis városnézésre, meg vásárlásra. Hát nem tudom mit látott és mit vett, szerintem semmit, de én a legfontosabbat, a mosolyát kaptam ajándékba.

A héten, ahogy mindig, megyek kutyasuliba, meg úszni és sétálni nagyokat gazdáimmal, aminek nagyon örülök, mert Daniil azért már többet pihen, mint játszik, Liza cica pedig önállósította magát. Azon kívül, hogy hazajár körbenézni, jól bekajál és már megy is, hogy madarakat figyeljen és akár lecsapjon rájuk. Közelebbi ismeretségeket köt egyéb kisállatokkal, szóval a vadászösztön most nyáron nagyon erős benne.

Ahhoz képest, hogy kutya vagyok egy kislány is megirigyelné az otthoni begumizott frizurámat.

Daniil megnyugtatott, hogy egy bizonyos kor felett már nem lesz ekkora felhajtás a szőröm körül, Liza megdöbbent, mikor először meglátott így.

Most mit mondjak? Gazdáim és handlerem azt akarják, hogy begumizva hordjam a hajam otthon, hát én elviselem, sőt, lassan már nem is idegesít, és megszokom.

Most pihi jön, hogy hová megyünk legközelebb, gőzöm sincs! 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

…és nem is egyszer, hanem 2 nap is.

Csütörtökön a szép nevű Hattyúpatakon (szlovákul Vinicne) délután kezdődött a BRT klubkiállítás. A fantasztikus 4-es (Krisztina, Lilla, Joey és én) izgatottan ültünk a kocsiban, és nagy reményekkel telve érkeztünk meg a kiállításra. Szép is voltam, jól is viselkedtem, így enyém lett a CAC, CLUB WINNER, és a BOS cím is.

Hazafelé hallottam, hogy nagy szervezkedések vannak, mert gazdám másnap nem jön velünk (dolgoznia kellett), így a „fantasztikus 4-es” megfogyatkozva, de annál nagyobb lelkesedéssel vágott neki az útnak pénteken reggel, amikor Szenc (szlovákul Senec) volt az úti cél.

Gondoltam, ha már gazdám nem lehet velem, meglepem egy fantasztikus eredménnyel, ami sikerült is, mert nem csak a CAC cím lett az enyém, hanem a fajtagyőztes is én lettem (BOB), ráadásul a BEST OF GROUP 3 címet is megkaptam.

Joey, Lilla és Diaz

Most már elmondhatom, hogy 5 ország championátusát megszerezve
(HCH, SRCH, HRCH, RoCH, SKCH)
multichampion címmel büszkélkedem.

Persze nem csak a bírók néztek meg engem alaposan, hanem én is szemlélődtem és láttam is néhány menyasszony jelöltet, akikkel bár csak messziről szemeztünk egymással, mégis volt, aki komolyan felkeltette az érdeklődésemet. Ami ennél is fontosabb, hogy volt olyan, aki félreérthetetlen jeleket küldött felém, hogy közelebbről is meg kellene ismerkednünk. Ahogy én látom gazdáink elkezdték az ismerkedést. Ha történik valami előrelépés az „ügyben” beszámolok róla!

Lassan tényleg felnövök, mert a „kis” Joey árnyékként követ és bármit is teszek simán leutánozza. Nagyon szórakoztató, ahogy ő is szimatol, ha én „találok” valami érdekes illatot, vagy csak a semmibe réved, ha én unottan ülök.

Amúgy Joey is szépen gyűjtögeti a címeket, így Lilla sikert, sikerre halmoz velünk.

Most a jól megérdemelt pihenés jön, aztán egyszer csak ismét előáll imádott „autóm” és irány egy újabb kiállítás.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Úszni egészséges és biztos ti is jártok uszodába, de gondoltátok volna, hogy a kutyáknak is van már uszoda?

Gazdám kitalálta, hogy a sok séta, kirándulás, túra mellett nekem is kellene úsznom, de miután lassan az összes természetes vízből kitiltották a kutyákat nem olyan könnyű ezt megvalósítani.

Daniillal összedugtuk a buksinkat és arra jutottunk, ha erre is kitalál valamit gazdink, olyan lelkesedéssel vetjük bele magunkat a vízbe, amit álmaiban sem gondolt, főleg, hogy én nem vagyok elkötelezett rajongója a víznek. Na jó, hát szeretem a vizet, de nem minden vágyam, hogy lubickoljak.
Daniil ráadásul úgy gondolta, engem még csak csak elvisznek úszni, de őt, aki már nem éppen fiatal, kizárt, hogy úszni vinnék.

Pár hete aztán csodát láttunk, mert Krisztina, a mi csodás gazdánk talált egy kutya uszodát, ami ugyan nincs közel hozzánk, de mit számít 50-60 km, ha arról van szó, hogy az úszás egészséges.

Daniil az én öreg nagybátyám hatalmas eltökéltséggel „vetette” bele magát a vízbe, én megfontoltan „merültem el” a habokban.

Daniil izületei az úszástól újjászülettek, sokkal jobban mozog, könnyebben áll fel és közös játékainkban is aktívabbá vált. Én nem érzek változást, viszont elhiszem, hogy erősít és olyan izmaimat is megmozgatja, amiről eddig azt sem tudtam, hogy léteznek.

Hol van ez az uszoda? Milyen is a kutyaúszás medencében?

Mesélek majd még, de mára ennyi. 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Ez a tavasz számomra sokkal többet jelent annál, minthogy éled a természet, zöldül a fű és virágoznak a fák. Az orosz fekete terrier populáció növelésében most már én is részt vehetek, mert belenőttem abba a korba, amikor már fedezhetek, és ehhez tenyészthető igazolással is rendelkezem.

Nevem előtt jó néhány ország győztes címe szerepel (HCH, HRCH, SRBCH) és 4 CACIB címmel is büszkélkedem.

Szóval szép vagyok, ügyes és okos, viszont ami a legfontosabb szerelmes.

Mi kutyák nem vagyunk éppen monogámok, így én is, mindent elsöprő szerelemmel fordulok a közelembe kerülő kutyalányok felé. A bibi az, hogy a szukák évente mindösszesen 2x hajlandóak elfogadni a kanok közeledését, és akkor is csak néhány napig.

Nagyon tudunk udvarolni, de amit a lányok művelnek velünk az elképesztő. Úgy kezdik, hogy őrületesen izgató illatokat bocsátanak ki, miközben egyáltalán nem engednek közel magukhoz. Azt mondják ez azért van, mert minél több kutyaférfit akarnak a közelükbe tudni, hogy amikor eljön a nagy nap, biztosan legyen, aki befedezi őket. Mi kanok nyál csorgatva loholunk a szukák után, akik morgással, támadással, még az is lehet, hogy harapással tartanak távol mindenkit maguktól. A tüzelési időszak második harmadában (kb. a 9-13. napon) nem csak viselkedésük, hanem a kanok számára legizgalmasabb testrészük is megváltozik. Nyitottak és hívogatóak lesznek, kelletik magukat a kanoknak és egyáltalán nincs ellenükre, hogy mi fiúk egészen közelről megszimatoljuk még a legintimebb területeket is. Sőt, egy enyhe farok félrecsapással fehéren-feketén a kan tudtára adják, hogy készen állnak a nagy aktusra.

Ösztönből tudom, hogy bármennyire is szeretném, nem mi kutyafiúk vagyunk az irányítók még ekkor sem, mert mi felmászunk az imádott szuka hátára, majd próba szerencse alapon nekirugaszkodunk, remélve, hogy célba találunk, ami valljuk be a szuka aktív és irányító közreműködése nélkül nem sikerülne. A szuka viszont pontosan érti és tudja mi a dolga, mert ha érzi, hogy a párja rossz úton jár, óvatosan mozdítja a farát picit lejjebb, kicsit balra, vagy jobbra, amíg a „helyes mederbe” nem tereli a másikat.

Az aktus után jöhet az utójáték, amit a gazdák megkönnyebbülve és szeretettel néznek végig. Rövid pihenő után szívesen játszunk, kergetőzünk egymással, majd elfekszünk egymás mellett.

Optimális esetben szülők leszünk 9 hét múlva.

Tavasz van, szerelem van. Életemben egy új fejezet kezdődik! 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Találkoztam rajongóimmal a Karakán Klubkiállításon 🙂

Pénteken már éreztem, hogy valami készül, ami nem lehet más, mint egy kiállítás.

Szombaton hajnalban már autóban ültem gazdámmal és handleremmel, mert nem csak a szépségemet kellett bizonyítanom a klubkiállításon, hanem a kora reggeli tenyészszemlén azt is, hogy felnőttem és már nem csak plátói szerelemmel nézegethetem az orosz fekete terrier lányokat, hanem beteljesült kapcsolat is szövődhet köztünk.

Jelentem, Black Recording Angel Dinawi Diaz tenyészthető minősítés bekerült a törzskönyvembe.

Azt gondoltam, a klubkiállítás ugyanolyan lesz, mint bármely másik kiállítás, de kellemesen csalódtam, mert miközben én pihentem a bokszomban, megérkezett két rajongóm, akik mást sem csináltak, mint fényképeztek és videóztak. Úgy éreztem magam, mint egy sztár, akinek minden lépése kamerák kereszttüzében zajlik.

Lilla szépen megfésült, majd bevonultunk a körbe, ahol a bíró (Polina Simic –Szerbia) csupa jókat mondott a testfelépítésemről, a mozgásomról, a szőrömről, valamint kiemelte a professzionális felvezetést is.

A CAC cím már a kezünkben volt, már csak az összevetésre kellett várni, hogy kié lesz a Karakán Klubkiállítás klub győztes címe.

Erős konkurenciát jelentett a győztes osztály győztese, egy 3 éves, igazán szép kan, de Lilla és én is mindent elkövettünk, hogy meggyőzzük a bírót, fiatal korom ellenére enyém legyen a klub győztes serleg, és bár ez nem sikerült, büszke vagyok, hogy két évesen hosszas gondolkodásra késztettem a bírót.

Gratulálok a győztesnek.

Én imádok minden kiállítást, mert mindenki körülöttem ugrál, dicsérnek, fésülgetnek, ráadásul most még rengeteg fotó is készült.
Rajongóim megajándékoztak egy kabala Prizee halacska kulcstartóval, ami ezentúl mindig velem lesz, ha kiállításra megyünk.

Javasoltam gazdámnak, aki annyira izgul a kiállításokon, hogy mindig messziről nézi hogyan szerepelek a bírói körben (most pl. a tribünről figyelt), szorongassa ezt, hátha tényleg szerencsét hoz!

A kiállítások fénypontja, amikor gazdám van a pórázom másik végén. Persze telefonál és én nem gondolhatok másra, mint hogy büszkén elújságolja milyen eredménnyel zárult a kiállítás.

Ennyire szeretjük egymást!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Még a hét első napjaiban is a hétvégi kiállítás töltötte ki a gondolataimat, mert sokan gratuláltak a Facebook oldalamon is az elért 2 CAC és 2 CACIB címemhez meg a megosztott képhez, amin a szállodai szobában az ágyon heverészek, viszont pénteken kora reggel már ismét a munka mezejére léptem, mert miközben a család 4 lábú tagjai az igazak álmát aludták még, én már engedelmességi foglalkozásra mentem.

Liza cica

Daniil a nagybátyám

Jól is esett egy kis munka, mert ez tök más, mint a kiállítás. Persze itt is előfordul, hogy én úgy gondolom, hogy tökéletesen hajtottam végre a feladatot, de kiképzőmnek nem teljesen ez a véleménye, de itt van lehetőségem javítani, ellentétbe egy kiállítással, ahol ha netalántán a bíró nem engem lát a legszebbnek, akkor hetek telnek el, mire ismét megmutathatom magam. A kiállítás picit szubjektívebb dolog, mint egy engedelmességi vizsga.

Gazdám azt hitte, hogy majd nekem gondot okoz, hogy különbséget tudjak tenni a kiállításon és a kutyaiskolában való viselkedés között. Nem tudom mit hitt, és egyáltalán hogy jutott ilyesmi eszébe, amikor tudhatná, hogy bár önfejű és konok is tudok lenni, de észbeli képességeim különlegesen jók. Amúgy meg teljesen más a készülődés egy kutyasuliba, vagy egy kiállításra indulás között. Arról már nem is beszélve, hogy a kiállításon iszonyat sok kutya van, és egészen jól felismerhetőek a bírói körök. Szóval, ahogy meglátom a kutyaiskolát, farcsóválásba kezdek, és örömmel hajtom végre a feladatokat.

Ja, és persze vasárnap is voltam kutyaiskolába, ahol őrző-védő feladatokat is gyakoroltunk.

Az őrző-védő gyakorlatoknál nem gazdám (Sárvári Krisztina) állt a póráz másik végén, mert ő fotózott és izgult, hogy az ő kedves, szelíd kutyusa rendesen támadjon és fogjon rá a karra. Na ebben nem volt hiba, mint ahogy abban sem, hogy előtte az engedelmességi gyakorlatok között azt a feladatot kaptam (a többiekkel együtt), hogy hordók között sétáljak végig és un. hosszú behívásra rendesen odaszaladjak gazdámhoz, Krisztinához. Ez kiválóan megy már, pedig ez egy nehéz feladat.

A foglakozás végén mindenki büszke és elégedett volt, leginkább persze én.

Kezdek gondolkodni, hogy vajon a következő hétvégén ismét kutyasuli, vagy kiállítás, de mint már mondtam, velem senki sem egyeztet előre, így gőzöm sincs hol kell majd bizonyítanom, de mindegy is, ha kutyaiskola, akkor dolgozom, mint a kis angyal, ha kiállítás, akkor meg szépségem mutogatom. 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hogy az emberek mikkel nem foglalkoznak. Kutatást végeztek a kutyák székelési szokásairól. Puff neki. Mondhatnám vaúúúúúúúúú, de egyelőre nem örvendezem, mert „közvéleménykutattam” 4 lábú ismerőseim között és egyelőre nem tudjuk alátámasztani a kutatás eredményét.

Arról van szó, hogy mi forgolódunk, mielőtt elvégeznénk a dolgunkat. Ez így van, a legjobb helyet keressük, de most a kutatás azt derítette ki, hogy mindezt azért csináljuk, mert ránk is hatással van a föld mágnessége és szeretjük dolgunkat az észak-dél tengelyhez igazodva végezni, mert ott a legnyugodtabbak a mágneses körülmények.

A mágnesességnél már csak a polaritásra vagyunk érzékenyebbek.

Hát nem tudom ti hogy vagytok vele, de kutyabarátaim gazdáinak némelyike iránytűvel a kezében sétáltatja kedvencét és vadul lesi merre is van észak.

Mit szóltok ehhez?

Akinek még nincs iránytűje az okostelefonján, annak javaslom a Google play-t, vagy az android iTunes-t, ahonnan ingyen letölthető.

Az írás alapja: http://sg.hu/cikkek/102379

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: