Karakán klubkiállítás

Találkoztam rajongóimmal a Karakán Klubkiállításon 🙂

Pénteken már éreztem, hogy valami készül, ami nem lehet más, mint egy kiállítás.

Szombaton hajnalban már autóban ültem gazdámmal és handleremmel, mert nem csak a szépségemet kellett bizonyítanom a klubkiállításon, hanem a kora reggeli tenyészszemlén azt is, hogy felnőttem és már nem csak plátói szerelemmel nézegethetem az orosz fekete terrier lányokat, hanem beteljesült kapcsolat is szövődhet köztünk.

Jelentem, Black Recording Angel Dinawi Diaz tenyészthető minősítés bekerült a törzskönyvembe.

Azt gondoltam, a klubkiállítás ugyanolyan lesz, mint bármely másik kiállítás, de kellemesen csalódtam, mert miközben én pihentem a bokszomban, megérkezett két rajongóm, akik mást sem csináltak, mint fényképeztek és videóztak. Úgy éreztem magam, mint egy sztár, akinek minden lépése kamerák kereszttüzében zajlik.

Lilla szépen megfésült, majd bevonultunk a körbe, ahol a bíró (Polina Simic –Szerbia) csupa jókat mondott a testfelépítésemről, a mozgásomról, a szőrömről, valamint kiemelte a professzionális felvezetést is.

A CAC cím már a kezünkben volt, már csak az összevetésre kellett várni, hogy kié lesz a Karakán Klubkiállítás klub győztes címe.

Erős konkurenciát jelentett a győztes osztály győztese, egy 3 éves, igazán szép kan, de Lilla és én is mindent elkövettünk, hogy meggyőzzük a bírót, fiatal korom ellenére enyém legyen a klub győztes serleg, és bár ez nem sikerült, büszke vagyok, hogy két évesen hosszas gondolkodásra késztettem a bírót.

Gratulálok a győztesnek.

Én imádok minden kiállítást, mert mindenki körülöttem ugrál, dicsérnek, fésülgetnek, ráadásul most még rengeteg fotó is készült.
Rajongóim megajándékoztak egy kabala Prizee halacska kulcstartóval, ami ezentúl mindig velem lesz, ha kiállításra megyünk.

Javasoltam gazdámnak, aki annyira izgul a kiállításokon, hogy mindig messziről nézi hogyan szerepelek a bírói körben (most pl. a tribünről figyelt), szorongassa ezt, hátha tényleg szerencsét hoz!

A kiállítások fénypontja, amikor gazdám van a pórázom másik végén. Persze telefonál és én nem gondolhatok másra, mint hogy büszkén elújságolja milyen eredménnyel zárult a kiállítás.

Ennyire szeretjük egymást!