Tudtam, hogy a hétvégén (08.23-24.) kiállításra megyünk, mert pénteken jelenésem volt a kozmetikusnál. Először arról volt szó, hogy gazdámmal már reggel útra kelünk, én napközben lazulhatok a Kék Duna Wellness Hotel**** egyik szobájában, de aztán ez megváltozott és nagy örömömre gazdám.2 vitt el a kozmetikushoz, ahová Krisztina jött aztán értem.

Annyira jó kedvem volt, hogy készülhetett néhány vidám fotó, nem csak a megszokott állok, futok, nézek.

Ahhoz, hogy 9-re Nagyváradra érjünk előzetes számítások szerint 5-kor kell indulni, de gazdámnak még épp időben eszébe jutott, hogy az az 5 valójában 4, mert a határon túl 1 órával előrébb vannak, így aztán a reggeli (hajnali) sétámat is Gyurival tehettem meg, míg gazdám összekészítette a kiállításhoz szükséges holmikat, na és persze felébredt annyira, hogy volán mögé ülhessen.

Lilla sem volt valami vidám így hajnalok hajnalán és bár velem együtt ő is aludhatott volna az úton, nem tette, így egyedül durmoltam Nagyváradig.

A kiállítás ideális helyszíne és a kellemes idő mindhármunkat jókedvre derítette, Lilla, ahogy szokott felkészített a bírálatra, gazdám pedig vidáman szemlélődött.

Molnár Zsolt szakszerű és nagyszerű bírálata után hozzáírhattam az eredménylistámhoz újabb CAC, BOB címeket, majd a Best in Show-ban én lettem a BOG2 (fajtacsoport 2. helyezett).

Míg a Best in Show-ra vártunk nagyon sokan érdeklődtek, hogy milyen kutya vagyok, mennyi idős, honnan jöttem, stb. Ja és hát a fotók! Büszke lehetett rám handlerem és gazdám is, mert a legjobb „arcomat” mutattam, mosolyogtam, pózoltam.

A sok fényképezőgép mellett feltűnt egy kamera is és én biztosra vettem, hogy ebből filmezés lesz. Nem tévedtem, készült felvétel, Lilla profin nyilatkozott, csak egy a bibi, gőzöm sincs hol jelenik majd meg, ha egyáltalán publikálják. Gazdám névjegykártyáinak száma erősen megcsappant az óriási érdeklődés miatt, (amire bevallom nagyon büszke vagyok), így rá kellett jönnie, hogy nekem is kell névjegykártya, így már meg is tette az első lépéseket, hogy legközelebb ne a szállodai névjegykártyáit osztogassa.

Mikor a beszálltunk az autóba azt hittem irány haza, de nem így történt. Kicsit több, mint 70 km megtétele után Debrecenben találtam magam a Hotel Platán egyik kellemes szobájában, majd rövid pihenő után a Debrecen Éjszakai Kutyakiállításon, ami nagyon nagy ötlet, mert még mi kutyák is éreztük azt a különleges hangulatot, ami egy ilyen éjszakai kiállításon tapasztalható.

Korózs András bírálata CAC, CACIB címeket eredményezett nekem, ezzel elértem, hogy nevem előtt 3 betű jelezze Interchampion kutya vagyok, ami a legnagyobb elismerés a kutyás világban.

Ízlelgetem a nevem. Ich. Diaz, vagy egészen hivatalosan Ich. Black Recording Angel Dinawi Diaz.

Az első CACIB címet 2013. július 25-én Splitben nyertem. Sok kiállításon voltunk, rengeteg élményünk van, de az Interchampionátus megszerzése (Debrecen 2014. augusztus 23. CACIB) az egyik legjelentősebb esemény kiállítási pályafutásomban.

Vasárnap reggel frissen, fitten indultunk (nem Budapestre, pedig azt gondoltam) ismét Nagyváradra, ahol Korózs András bírálata nyomán újabb CAC, BOB és BOG2 címeket szereztem.

Összesítve a hétvége eredménylistája: 3xCAC, 1xCACIB, 2xBOB, 2xBOG2

Hazaérkezésünk után először egy hatalmas tál vízre vetettem rá magam, pedig napközben is ittam, de az otthoni tál, otthoni víz sokkal jobb, mint bárhol máshol. Daniil fején láttam, hogy enyhén meg van döbbenve, hogy ilyen sokáig távol voltunk, mert azt már megszokta, hogy 1-1 napra eltűnök, de hogy 2 napra az azért nem megszokott dolog.

Legközelebb hová megyünk? Fogalmam sincs, mert gazdám mindent az utolsó pillanatban közöl velem. 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A nyár egyik legjobb hétvégéjéről (2014.08.09-10.) szerencsére sok fotó készült, és élményekkel teli volt.

Szombaton (08.09.) a Karakán Klub Egyesület Speciál CAC kiállításán vettem részt, ami elsöprő sikerrel zárult, mert a megnyerhető összes díjat elhoztam.
CAC, Klub Győztes (Klub Winner) BOB, BIS

Jó érzés megnyerni a sokadik CAC címet, de sokkal jobb, amikor én lehetek a Klub Győztes. BOB is voltam már, de egy klubkiállításon ez is felértékelődik.

A Best in Show körbe belépni fura érzés. Sokkal nagyobb, sokkal többen nézik az ott felvonuló kutyákat és  mikrofonnal a kezében áll a műsorvezető, aki folyamatosan kommentálja az eseményeket. Szóval más egy BIS kör, mint bármi más, de ezen a szombaton úgy döntöttem, hogy ennyi kiállítással a hátam mögött, a legjobb formámat viszem magammal a BIS-re.

Ebből handlerem Lilla csak annyit érzékelt, hogy szinte mindent tökéletesen végrehajtottam, amit ilyenkor kell, gazdám Krisztina a kör szélén pedig annyit, hogy milyen csodás, és fegyelmezett az ő „kicsi” kutyája.

Mikor a bíró döntése nyomán én lehettem a kiállítás legszebb kutyája (BIS) úgy éreztem: -na, megérte!

Lilla és Krisztina visszafogottan, de óriási örömmel vette tudomásul sikeremet. Visszafogottságuk csak addig tartott,amíg én a körben voltam, fotózkodtam és fogadtam a gratulációkat, amint végre gazdámhoz rohanhattam, büszkeségük és örömük határtalan volt.

Másnap (08.10.) Velence CAC kiállítás, ahol az előző napi sikerek fényében úgy gondoltam, ismét a legjobb leszek. Mármint jól viselkedem, szépen állok, lendületesen futok, stb.

Eredmény: CAC, BOB, BOG.
Minden CAC címnek örülök, így ennek is és titkon reméltem, hogy a fajtagyőztes is én lehetek.

Amikor ez teljesült a következő cél a fajtacsoprt győztes cím elérése volt, ami sikerült is, így ezen a napon is boldogan zártuk a kiállítást.

Valahogy tudtam, hogy ezek után jön valami meglepetés, valami ajándék és nem is csalódtam, mert fürödni mentünk.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Erre a hétvégére a „kaland” a legjobb szó, mert már pénteken csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történik.

Meglátva az „autómat” tudtam, hogy indulok valahová, de arra nem számítottam, hogy gazdám munkahelye előtt lesz a végállomás. Kérdően néztem Krisztinára, mire ő elmagyarázta, bárhogy is sakkozott az idővel és az elintézendő dolgokkal, más megoldást nem talált, minthogy a nap egy részét itt töltöm vele, majd hazafelé megállunk a kozmetikusomnál, mert szombaton reggel irány Debrecen a CACIB kiállítás.

Ebből ami igazán izgatott engem, mit szólnak gazdám kollégái hozzám.

Semmit sem szóltak, bár láthatólag nagyon örültek nekem. 🙂

Ricsi közeledését egy apró kis morgással utasítottam el, viszont boldogan üdvözöltem volna Katát, aki azonban sajnos épp szabadságon volt. Jó ötletnek tűnt, hogy az irodában üssem el az időt valamivel, de valahogy ez nekem nem jött be, így felajánlották az egyik földszinti szobát, ahová viszont nem voltam hajlandó még elindulni sem, mert sokkal jobban izgatott a lépcső, így a tőlem megszokott módon, határozottan elindultam felfelé. Láttam Krisztina arcán, hogy sem kedve, sem ideje harcolni velem, így méltóságteljesen bevonulhattam az emeleti szobába, ahol csendben és nyugodtan várakoztam.

Késő délután érkeztünk meg a kozmetikushoz, ahol szeretett volna gazdám néhány fotót készíteni. Megszoktam, hogy fotóznak, viszont mindig azt gondolom, hogy pózolnom is kell. Hát nem kellett volna, mert addig izegtem mozogtam, próbálkozva a legelőnyösebben mutatkozni, hogy végül a kozmetikus megkérte Krisztinát, hogy egyelőre adja fel ezt a fotó projectet. Gazdám azonban leleményes, így az ablakon keresztül készített képet rólam, amint éppen szépülök.

A pénteki kalandokhoz képest a szombat szinte eseménytelen volt, bár az úton a megszokott nőuralom helyett végre a férfiak voltak többségben, mert óriási örömömre gazdám.2 Gyuri is jött velünk a nemzetközi kutyakiállításra.

A kiállítási körben egy számomra ismeretlen bíró, Kateryna Pereguda (Ukrajna) várt, kiről annyit érdemes tudni, hogy neki is van orosz fekete terriere.

Korrekt, alapos bírálata után CAC, CACIB, BOB címmel lettem gazdagabb, így nagyon vártam a Best in Show-t.

Addig is gazdáim rövid sétát tettek Debrecen hangulatos utcáin, engem a boksz biztonságába helyezve és Lilla gondjaira bízva.

A B.I.S. jól alakult, a 2. fajtacsoportban (ahová az orosz fekete terrier tartozik) a legjobb 5-ig jutottam.

Mire hazaértünk mindenki alaposan elfáradt, de engem ez sem gátolhatott abban, hogy lerohanjam Daniilt és kutakodjak kicsit a mindig csavargó Liza után.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A hétvége tele volt különleges eseményekkel (nyári napforduló, múzeumok éjszakája), de a legkülönlegesebbet én kaptam, mert vasárnap édes kettesben mentünk Krisztinával Pécsre egy újabb CACIB kiállításra.

Nagyon bírom, mikor a hölgyek (Lilla és Krisztina) csacsognak egész úton, de jól esett, hogy most kivételesen csak kettőnkről szólt minden. Örökre közös élmény marad az M6 autópályán suhanni, élvezni a tájat, az alagutak különleges hangulatát.

Persze a kiállításon kitörő örömmel üdvözöltem Lillát, és nagyon jó kedvűen hajtottam végre a feladatokat, amit egy rangos CACIB kiállításon elvárnak tőlem.

Végre, hála Lillának már saját fésülködő asztalom is van, ami persze ugyanolyan, mint amit eddig használtunk, de ez csak az enyém!

Még nincs rajta a „logóm”, de hátha egyszer valahogy rákerül! 🙂

Szépen álltam, és lendületesen futottam és igazán nagy empátiával fordultam a számomra ismeretlen Dr. Balogh Katalin küllembíró felé, akitől végül is megkaptam a CAC, CACIB és BOB címeket is.

Nagyon hamar véget ért a bírálat és bár gazdám azt tervezte amint lehet haza is indulunk, Lilla rábeszélte, hogy maradjunk még. Én azt hiszem Lilla valójában velem akart lenni, így egyáltalán nem bánta, hogy gazdim elment egy kis városnézésre, meg vásárlásra. Hát nem tudom mit látott és mit vett, szerintem semmit, de én a legfontosabbat, a mosolyát kaptam ajándékba.

A héten, ahogy mindig, megyek kutyasuliba, meg úszni és sétálni nagyokat gazdáimmal, aminek nagyon örülök, mert Daniil azért már többet pihen, mint játszik, Liza cica pedig önállósította magát. Azon kívül, hogy hazajár körbenézni, jól bekajál és már megy is, hogy madarakat figyeljen és akár lecsapjon rájuk. Közelebbi ismeretségeket köt egyéb kisállatokkal, szóval a vadászösztön most nyáron nagyon erős benne.

Ahhoz képest, hogy kutya vagyok egy kislány is megirigyelné az otthoni begumizott frizurámat.

Daniil megnyugtatott, hogy egy bizonyos kor felett már nem lesz ekkora felhajtás a szőröm körül, Liza megdöbbent, mikor először meglátott így.

Most mit mondjak? Gazdáim és handlerem azt akarják, hogy begumizva hordjam a hajam otthon, hát én elviselem, sőt, lassan már nem is idegesít, és megszokom.

Most pihi jön, hogy hová megyünk legközelebb, gőzöm sincs! 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

3 nap, 1 RES.CACIB, 2 CACIB, 2 BOB!

Már csütörtökön (06.05) érdekes beszélgetés ütötte meg a fülemet. Krisztina, Gyuri és Szabolcs valami utazásról beszélt, sokat emlegették Lillát, amiből én nem következtethettem másra, minthogy kiállításra megyünk, de arra nem gondoltam, hogy valójában gazdáim utaznak el, minket (Daniilt, Lizát és engem) pedig Lillára bíznak.

Daniil egykedvűen, én örömmel, Liza macskához méltóan teljes érdektelenséggel vette tudomásul, hogy a pünkösdi hétvége akár még egy nagy buli is lehet.
Hát buli az volt, de nem úgy, ahogy mi azt elterveztük.

Pénteken (06.06) már a kutyakozmetikusnál enyhe trauma ért, mert teljesen új „frizurát” kaptam.

Szombaton (06.07) László István (HU) bírálatának végén gazdagabb lettem egy CAC, CACIB és BOB címmel.

Volt egy halvány érzésem, hogy vasárnap (06.08) ismét melegben várakozás, bevonulás egy bírói körbe, állás, futás és a végén egy bírói ítélet tudomásul vételével telik a nap. Hát nem tévedtem.
Szabó Sándor (HU) úgy döntött én kapom a CAC és a Res.CACIB címet.

Hazafelé elterveztem, hogy óriási játék lesz Daniillal (már amennyire ő bírja) és Lizával is kergetőzöm egyet, de Daniil annyira magába volt roskadva, hogy még mindig nem került elő sem Krisztina, sem Gyuri, sőt Szabolcs sem, hogy percekig képes volt a semmibe révedve ülni, mire Lilla egy enyhe kis bökéssel lepte meg az „öregurat”. Na Daniilnak több sem kellett, kissé elragadtatva magát rámordult az amúgy általa is nagyon kedvelt Lillára. Az számomra teljes rejtély, hogy Liza mire föl vette a bátorságot, hogy megkarmolja Lillát, de tény, hogy megtörtént.

Hétfő (06.09) reggel a séta után laza, elnyújtózós pihenést, vagy egy kellemes úszást képzeltem el magamnak, de ebből semmi sem lett, mert bár kocsiba ültünk, de ismét csak Komárom CACIB kiállítás volt a célállomás.

Mint az előző két napon is a nyílt osztály versenyzői között vonultam be a bírói körbe, ahol Mrs. Ekaterina Senashenko (RU) fogadott. Első gondolatom az volt, hogy „na Diaz, ez nehéz dió lesz”, de aztán eszembe jutott, hogy Lilla mindent megtesz, hogy én kényelmesen érezzem magam, például ventilátorral hűtött, hogy elviselhetőbb legyen a meleg, és az is bevillant, hogy ha én ma innen CACIB és BOB címmel térek haza, Krisztina mennyire büszke lesz rám, szóval megráztam magam és legjobb formámat mutattam a fajtagazda országból érkezett bírónőnek.

A bírónő respektálja és szereti azt a típust, amit én képviselek, és bár megjegyezte, hogy jót tesz majd nekem, ha még „férfiasodom”, de így is engem látott a legszebbnek, így megkaptam a CACIB és BOB címet is.

Otthon már a teljes család várt, és nem csak Krisztina, hanem Gyuri és Szabolcs is meghatódottan vette tudomásul pünkösdi sikereimet.

Még néhány kép:

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

…és nem is egyszer, hanem 2 nap is.

Csütörtökön a szép nevű Hattyúpatakon (szlovákul Vinicne) délután kezdődött a BRT klubkiállítás. A fantasztikus 4-es (Krisztina, Lilla, Joey és én) izgatottan ültünk a kocsiban, és nagy reményekkel telve érkeztünk meg a kiállításra. Szép is voltam, jól is viselkedtem, így enyém lett a CAC, CLUB WINNER, és a BOS cím is.

Hazafelé hallottam, hogy nagy szervezkedések vannak, mert gazdám másnap nem jön velünk (dolgoznia kellett), így a „fantasztikus 4-es” megfogyatkozva, de annál nagyobb lelkesedéssel vágott neki az útnak pénteken reggel, amikor Szenc (szlovákul Senec) volt az úti cél.

Gondoltam, ha már gazdám nem lehet velem, meglepem egy fantasztikus eredménnyel, ami sikerült is, mert nem csak a CAC cím lett az enyém, hanem a fajtagyőztes is én lettem (BOB), ráadásul a BEST OF GROUP 3 címet is megkaptam.

Joey, Lilla és Diaz

Most már elmondhatom, hogy 5 ország championátusát megszerezve
(HCH, SRCH, HRCH, RoCH, SKCH)
multichampion címmel büszkélkedem.

Persze nem csak a bírók néztek meg engem alaposan, hanem én is szemlélődtem és láttam is néhány menyasszony jelöltet, akikkel bár csak messziről szemeztünk egymással, mégis volt, aki komolyan felkeltette az érdeklődésemet. Ami ennél is fontosabb, hogy volt olyan, aki félreérthetetlen jeleket küldött felém, hogy közelebbről is meg kellene ismerkednünk. Ahogy én látom gazdáink elkezdték az ismerkedést. Ha történik valami előrelépés az „ügyben” beszámolok róla!

Lassan tényleg felnövök, mert a „kis” Joey árnyékként követ és bármit is teszek simán leutánozza. Nagyon szórakoztató, ahogy ő is szimatol, ha én „találok” valami érdekes illatot, vagy csak a semmibe réved, ha én unottan ülök.

Amúgy Joey is szépen gyűjtögeti a címeket, így Lilla sikert, sikerre halmoz velünk.

Most a jól megérdemelt pihenés jön, aztán egyszer csak ismét előáll imádott „autóm” és irány egy újabb kiállítás.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Ez a tavasz számomra sokkal többet jelent annál, minthogy éled a természet, zöldül a fű és virágoznak a fák. Az orosz fekete terrier populáció növelésében most már én is részt vehetek, mert belenőttem abba a korba, amikor már fedezhetek, és ehhez tenyészthető igazolással is rendelkezem.

Nevem előtt jó néhány ország győztes címe szerepel (HCH, HRCH, SRBCH) és 4 CACIB címmel is büszkélkedem.

Szóval szép vagyok, ügyes és okos, viszont ami a legfontosabb szerelmes.

Mi kutyák nem vagyunk éppen monogámok, így én is, mindent elsöprő szerelemmel fordulok a közelembe kerülő kutyalányok felé. A bibi az, hogy a szukák évente mindösszesen 2x hajlandóak elfogadni a kanok közeledését, és akkor is csak néhány napig.

Nagyon tudunk udvarolni, de amit a lányok művelnek velünk az elképesztő. Úgy kezdik, hogy őrületesen izgató illatokat bocsátanak ki, miközben egyáltalán nem engednek közel magukhoz. Azt mondják ez azért van, mert minél több kutyaférfit akarnak a közelükbe tudni, hogy amikor eljön a nagy nap, biztosan legyen, aki befedezi őket. Mi kanok nyál csorgatva loholunk a szukák után, akik morgással, támadással, még az is lehet, hogy harapással tartanak távol mindenkit maguktól. A tüzelési időszak második harmadában (kb. a 9-13. napon) nem csak viselkedésük, hanem a kanok számára legizgalmasabb testrészük is megváltozik. Nyitottak és hívogatóak lesznek, kelletik magukat a kanoknak és egyáltalán nincs ellenükre, hogy mi fiúk egészen közelről megszimatoljuk még a legintimebb területeket is. Sőt, egy enyhe farok félrecsapással fehéren-feketén a kan tudtára adják, hogy készen állnak a nagy aktusra.

Ösztönből tudom, hogy bármennyire is szeretném, nem mi kutyafiúk vagyunk az irányítók még ekkor sem, mert mi felmászunk az imádott szuka hátára, majd próba szerencse alapon nekirugaszkodunk, remélve, hogy célba találunk, ami valljuk be a szuka aktív és irányító közreműködése nélkül nem sikerülne. A szuka viszont pontosan érti és tudja mi a dolga, mert ha érzi, hogy a párja rossz úton jár, óvatosan mozdítja a farát picit lejjebb, kicsit balra, vagy jobbra, amíg a „helyes mederbe” nem tereli a másikat.

Az aktus után jöhet az utójáték, amit a gazdák megkönnyebbülve és szeretettel néznek végig. Rövid pihenő után szívesen játszunk, kergetőzünk egymással, majd elfekszünk egymás mellett.

Optimális esetben szülők leszünk 9 hét múlva.

Tavasz van, szerelem van. Életemben egy új fejezet kezdődik! 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Találkoztam rajongóimmal a Karakán Klubkiállításon 🙂

Pénteken már éreztem, hogy valami készül, ami nem lehet más, mint egy kiállítás.

Szombaton hajnalban már autóban ültem gazdámmal és handleremmel, mert nem csak a szépségemet kellett bizonyítanom a klubkiállításon, hanem a kora reggeli tenyészszemlén azt is, hogy felnőttem és már nem csak plátói szerelemmel nézegethetem az orosz fekete terrier lányokat, hanem beteljesült kapcsolat is szövődhet köztünk.

Jelentem, Black Recording Angel Dinawi Diaz tenyészthető minősítés bekerült a törzskönyvembe.

Azt gondoltam, a klubkiállítás ugyanolyan lesz, mint bármely másik kiállítás, de kellemesen csalódtam, mert miközben én pihentem a bokszomban, megérkezett két rajongóm, akik mást sem csináltak, mint fényképeztek és videóztak. Úgy éreztem magam, mint egy sztár, akinek minden lépése kamerák kereszttüzében zajlik.

Lilla szépen megfésült, majd bevonultunk a körbe, ahol a bíró (Polina Simic –Szerbia) csupa jókat mondott a testfelépítésemről, a mozgásomról, a szőrömről, valamint kiemelte a professzionális felvezetést is.

A CAC cím már a kezünkben volt, már csak az összevetésre kellett várni, hogy kié lesz a Karakán Klubkiállítás klub győztes címe.

Erős konkurenciát jelentett a győztes osztály győztese, egy 3 éves, igazán szép kan, de Lilla és én is mindent elkövettünk, hogy meggyőzzük a bírót, fiatal korom ellenére enyém legyen a klub győztes serleg, és bár ez nem sikerült, büszke vagyok, hogy két évesen hosszas gondolkodásra késztettem a bírót.

Gratulálok a győztesnek.

Én imádok minden kiállítást, mert mindenki körülöttem ugrál, dicsérnek, fésülgetnek, ráadásul most még rengeteg fotó is készült.
Rajongóim megajándékoztak egy kabala Prizee halacska kulcstartóval, ami ezentúl mindig velem lesz, ha kiállításra megyünk.

Javasoltam gazdámnak, aki annyira izgul a kiállításokon, hogy mindig messziről nézi hogyan szerepelek a bírói körben (most pl. a tribünről figyelt), szorongassa ezt, hátha tényleg szerencsét hoz!

A kiállítások fénypontja, amikor gazdám van a pórázom másik végén. Persze telefonál és én nem gondolhatok másra, mint hogy büszkén elújságolja milyen eredménnyel zárult a kiállítás.

Ennyire szeretjük egymást!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: