Azt hiszem az ünnepeknek vége, mert bár a karácsonyfa még áll, de gazdáim viselkedéséből arra következtetek visszazökkenünk a hétköznapok világába.
Valamit duruzsoltak gazdáim a fülembe, hogy amíg nincsenek kiállítások, addig használjuk ki az időt az engedelmességi vizsgám letételére, de azt nem tudom még, hogy mikor lesz az első kiállítás. Nem mintha azt tudnám, hogy mikor lesz a vizsga, de most, hogy így „ráérek” jó ötletnek tűnik, hogy meséljek az őseimről.
Van néhány igen komoly eredményekkel rendelkező rokonom, közülük is kiemelkedik anyai dédnagyapám Bart Barby s Bronnich (1993-2004), akinek az apja Les Lavr abban az évben született (1984), amikor FCI elismerte önálló fajtaként az orosz fekete terriert. Bart Barby s Bronnich anyja Bent Anat Barbi (1991) viszont nagyon fiatal volt, mert a szüléskor sem töltötte még be a 2. életévét, de eredményeit elnézve ez nem befolyásolta szépségét, mert 1996-ban világ győztes lett Budapest-Bécs világkiállításon, emellett Ich. és több ország győztes címével is rendelkezett.
Les Lavr
Bent Anat Barbi
Aki ilyen fajtát választ, mint amilyen én is vagyok, biztosan beleakad a szeme valahol Bart Barby s Bronnich névbe, hisz ő az egyik meghatározó kutya volt a fajta életében.
Bart Barby s Bronnich
Az orosz fekete terrier egy nagyon fiatal fajta. Az oroszok a háború után kezdtek bele egy teljesen új fajta kitenyésztésébe. Tudatosan és könyörtelen szelektálással juttatták el oda fajtámat, ahol most tart.
A fajta ősapja egy óriás schnauzer (Roy). Az első alom 1952-ben született egy airedale terrier szukától, aki Szotta névre hallgatott. Aztán bevontak a tenyésztésbe moszkvai vizikutyákat és rottweilereket is. Előre meghatározták mire fektetik a fő hangsúlyt. A kutyák jellemére, munkabírására, és fekete színére.
Felmerül a kérdés, miért épp orosz fekete terrier lett a fajta neve?
Az oroszt olyan nagyon nem kell magyarázni, és a feketét se, de a terriert annál inkább, különösen, hogy a terrier nem volt jelentős az új fajta kialakításában, bár a szögelésekre és a mozgásra való hatása elvitathatatlan. Sokan gondolják úgy, hogy ez egy fantázia név, ami így utólag nem volt a legjobb választás, hiszen az FCI először a terrierek (III.) csoportjába sorolta, és csak évekkel később került át a II. fajtacsoportba.
Kicsit elkalandoztam a fajtatörténetbe, de most térjünk vissza Bart Barby s Bronnich-hoz, anyai dédnagyapámhoz, aki amellett, hogy Ich. és több ország győztes címével rendelkezik, 1998-ban Helsinkiben a „győztes osztály” indulójaként világ győztes (WW) címet is szerzett.
Bart Barby s Bronnich, Moszkva – az egyik győzelem
Nem csak a kiállításokon remekelt, hanem az utódlásban is, hiszen 170-nél több utódot tartanak számon, ebből az egyik az én anyai nagyapám Dimitriy Knyaz s Zolotogo Grada, aki Oroszországban született, de Magyarországon nevelkedett.
Erről legközelebb 🙂
Legutóbbi hozzászólások