Én tényleg azt hittem, hogy a kiállítások világát majd csak 6 hónapos kora után ismeri meg Ilya, de tévedtem.
Krisztina biztosan nem egy hirtelen ötlettől vezérelve, hanem a rá jellemző tudatossággal benevezte Komáromba, ahol korából adódóan bébi osztályba vonult fel, póráza végén Lillával.

Belegondolva ebbe a mondatba, úgy érthetitek, hogy Ilya vitte be a körbe Lillát, de nem!

Meglepetésemre Ilya úgy viselkedett, mint a nagyok.

Gyönyörűen ment és futott Lilla utasításainak megfelelően, megállt ha kellett és még nagyon büszkén ki is húzta magát, így nem csoda, ha elnyerte a legszebb bébi címet ezen a CACIB kiállításon.

Miért viselkedik ilyen jól ez a kiskutya?
Neki sincs más élete, mint nekem. Gazdám rendszeresen jár vele kutyaiskolába és a napokban még Ráckevére a munkahelyére is elvitte.

Kicsit irigykedtem, hogy most nem én mehettem a szállodába, de Ilyának is látnia kell milyen klassz helyen dolgozik gazdánk.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A hétvége tele volt különleges eseményekkel (nyári napforduló, múzeumok éjszakája), de a legkülönlegesebbet én kaptam, mert vasárnap édes kettesben mentünk Krisztinával Pécsre egy újabb CACIB kiállításra.

Nagyon bírom, mikor a hölgyek (Lilla és Krisztina) csacsognak egész úton, de jól esett, hogy most kivételesen csak kettőnkről szólt minden. Örökre közös élmény marad az M6 autópályán suhanni, élvezni a tájat, az alagutak különleges hangulatát.

Persze a kiállításon kitörő örömmel üdvözöltem Lillát, és nagyon jó kedvűen hajtottam végre a feladatokat, amit egy rangos CACIB kiállításon elvárnak tőlem.

Végre, hála Lillának már saját fésülködő asztalom is van, ami persze ugyanolyan, mint amit eddig használtunk, de ez csak az enyém!

Még nincs rajta a „logóm”, de hátha egyszer valahogy rákerül! 🙂

Szépen álltam, és lendületesen futottam és igazán nagy empátiával fordultam a számomra ismeretlen Dr. Balogh Katalin küllembíró felé, akitől végül is megkaptam a CAC, CACIB és BOB címeket is.

Nagyon hamar véget ért a bírálat és bár gazdám azt tervezte amint lehet haza is indulunk, Lilla rábeszélte, hogy maradjunk még. Én azt hiszem Lilla valójában velem akart lenni, így egyáltalán nem bánta, hogy gazdim elment egy kis városnézésre, meg vásárlásra. Hát nem tudom mit látott és mit vett, szerintem semmit, de én a legfontosabbat, a mosolyát kaptam ajándékba.

A héten, ahogy mindig, megyek kutyasuliba, meg úszni és sétálni nagyokat gazdáimmal, aminek nagyon örülök, mert Daniil azért már többet pihen, mint játszik, Liza cica pedig önállósította magát. Azon kívül, hogy hazajár körbenézni, jól bekajál és már megy is, hogy madarakat figyeljen és akár lecsapjon rájuk. Közelebbi ismeretségeket köt egyéb kisállatokkal, szóval a vadászösztön most nyáron nagyon erős benne.

Ahhoz képest, hogy kutya vagyok egy kislány is megirigyelné az otthoni begumizott frizurámat.

Daniil megnyugtatott, hogy egy bizonyos kor felett már nem lesz ekkora felhajtás a szőröm körül, Liza megdöbbent, mikor először meglátott így.

Most mit mondjak? Gazdáim és handlerem azt akarják, hogy begumizva hordjam a hajam otthon, hát én elviselem, sőt, lassan már nem is idegesít, és megszokom.

Most pihi jön, hogy hová megyünk legközelebb, gőzöm sincs! 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

3 nap, 1 RES.CACIB, 2 CACIB, 2 BOB!

Már csütörtökön (06.05) érdekes beszélgetés ütötte meg a fülemet. Krisztina, Gyuri és Szabolcs valami utazásról beszélt, sokat emlegették Lillát, amiből én nem következtethettem másra, minthogy kiállításra megyünk, de arra nem gondoltam, hogy valójában gazdáim utaznak el, minket (Daniilt, Lizát és engem) pedig Lillára bíznak.

Daniil egykedvűen, én örömmel, Liza macskához méltóan teljes érdektelenséggel vette tudomásul, hogy a pünkösdi hétvége akár még egy nagy buli is lehet.
Hát buli az volt, de nem úgy, ahogy mi azt elterveztük.

Pénteken (06.06) már a kutyakozmetikusnál enyhe trauma ért, mert teljesen új „frizurát” kaptam.

Szombaton (06.07) László István (HU) bírálatának végén gazdagabb lettem egy CAC, CACIB és BOB címmel.

Volt egy halvány érzésem, hogy vasárnap (06.08) ismét melegben várakozás, bevonulás egy bírói körbe, állás, futás és a végén egy bírói ítélet tudomásul vételével telik a nap. Hát nem tévedtem.
Szabó Sándor (HU) úgy döntött én kapom a CAC és a Res.CACIB címet.

Hazafelé elterveztem, hogy óriási játék lesz Daniillal (már amennyire ő bírja) és Lizával is kergetőzöm egyet, de Daniil annyira magába volt roskadva, hogy még mindig nem került elő sem Krisztina, sem Gyuri, sőt Szabolcs sem, hogy percekig képes volt a semmibe révedve ülni, mire Lilla egy enyhe kis bökéssel lepte meg az „öregurat”. Na Daniilnak több sem kellett, kissé elragadtatva magát rámordult az amúgy általa is nagyon kedvelt Lillára. Az számomra teljes rejtély, hogy Liza mire föl vette a bátorságot, hogy megkarmolja Lillát, de tény, hogy megtörtént.

Hétfő (06.09) reggel a séta után laza, elnyújtózós pihenést, vagy egy kellemes úszást képzeltem el magamnak, de ebből semmi sem lett, mert bár kocsiba ültünk, de ismét csak Komárom CACIB kiállítás volt a célállomás.

Mint az előző két napon is a nyílt osztály versenyzői között vonultam be a bírói körbe, ahol Mrs. Ekaterina Senashenko (RU) fogadott. Első gondolatom az volt, hogy „na Diaz, ez nehéz dió lesz”, de aztán eszembe jutott, hogy Lilla mindent megtesz, hogy én kényelmesen érezzem magam, például ventilátorral hűtött, hogy elviselhetőbb legyen a meleg, és az is bevillant, hogy ha én ma innen CACIB és BOB címmel térek haza, Krisztina mennyire büszke lesz rám, szóval megráztam magam és legjobb formámat mutattam a fajtagazda országból érkezett bírónőnek.

A bírónő respektálja és szereti azt a típust, amit én képviselek, és bár megjegyezte, hogy jót tesz majd nekem, ha még „férfiasodom”, de így is engem látott a legszebbnek, így megkaptam a CACIB és BOB címet is.

Otthon már a teljes család várt, és nem csak Krisztina, hanem Gyuri és Szabolcs is meghatódottan vette tudomásul pünkösdi sikereimet.

Még néhány kép:

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Azt hiszem az ünnepeknek vége, mert bár a karácsonyfa még áll, de gazdáim viselkedéséből arra következtetek visszazökkenünk a hétköznapok világába.

Valamit duruzsoltak gazdáim a fülembe, hogy amíg nincsenek kiállítások, addig használjuk ki az időt az engedelmességi vizsgám letételére, de azt nem tudom még, hogy mikor lesz az első kiállítás. Nem mintha azt tudnám, hogy mikor lesz a vizsga, de most, hogy így „ráérek” jó ötletnek tűnik, hogy meséljek az őseimről.

Van néhány igen komoly eredményekkel rendelkező rokonom, közülük is kiemelkedik anyai dédnagyapám Bart Barby s Bronnich (1993-2004), akinek az apja Les Lavr abban az évben született (1984), amikor FCI elismerte önálló fajtaként az orosz fekete terriert. Bart Barby s Bronnich anyja Bent Anat Barbi (1991) viszont nagyon fiatal volt, mert a szüléskor sem töltötte még be a 2. életévét, de eredményeit elnézve ez nem befolyásolta szépségét, mert 1996-ban világ győztes lett Budapest-Bécs világkiállításon, emellett Ich. és több ország győztes címével is rendelkezett.

Les Lavr

Bent Anat Barbi

Aki ilyen fajtát választ, mint amilyen én is vagyok, biztosan beleakad a szeme valahol Bart Barby s Bronnich névbe, hisz ő az egyik meghatározó kutya volt a fajta életében.

Bart Barby s Bronnich

Az orosz fekete terrier egy nagyon fiatal fajta. Az oroszok a háború után kezdtek bele egy teljesen új fajta kitenyésztésébe. Tudatosan és könyörtelen szelektálással juttatták el oda fajtámat, ahol most tart.
A fajta ősapja egy óriás schnauzer (Roy). Az első alom 1952-ben született egy airedale terrier szukától, aki Szotta névre hallgatott. Aztán bevontak a tenyésztésbe moszkvai vizikutyákat és rottweilereket is. Előre meghatározták mire fektetik a fő hangsúlyt. A kutyák jellemére, munkabírására, és fekete színére.

Felmerül a kérdés, miért épp orosz fekete terrier lett a fajta neve?

Az oroszt olyan nagyon nem kell magyarázni, és a feketét se, de a terriert annál inkább, különösen, hogy a terrier nem volt jelentős az új fajta kialakításában, bár a szögelésekre és a mozgásra való hatása elvitathatatlan. Sokan gondolják úgy, hogy ez egy fantázia név, ami így utólag nem volt a legjobb választás, hiszen az FCI először a terrierek (III.) csoportjába sorolta, és csak évekkel később került át a II. fajtacsoportba.

Kicsit elkalandoztam a fajtatörténetbe, de most térjünk vissza Bart Barby s Bronnich-hoz, anyai dédnagyapámhoz, aki amellett, hogy Ich. és több ország győztes címével rendelkezik, 1998-ban Helsinkiben a „győztes osztály” indulójaként világ győztes (WW) címet is szerzett.

Bart Barby s Bronnich, Moszkva – az egyik győzelem

Nem csak a kiállításokon remekelt, hanem az utódlásban is, hiszen 170-nél több utódot tartanak számon, ebből az egyik az én anyai nagyapám Dimitriy Knyaz s Zolotogo Grada, aki Oroszországban született, de Magyarországon nevelkedett.

Erről legközelebb 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: