Diaz blogja ( Black Russian Terrier)

Ti is szerettek játszani?

Persze hogy szerettek, mert bár általában a játékosság elmúlik felnőtt korban, de ez alól kivétel az ember és a kutya. Erről hosszasan tudok mesélni, mert nagybátyám Daniil nem éppen fiatal már, de még mindig rendszeresen kapható játékra.

Megfigyeltétek mi hogy hívunk játékra titeket?
Mellső lábunkkal és mellkasunkkal a földre „lapulunk”, erősen nézzük a játékra hívandó társat, és kis mozdulatokat teszünk előre. Lehet, hogy egy idősebb kutya kicsit kéreti magát, de előbb utóbb beadja a derekát és máris indulhat a kergetőzés, a játékos harc.
Ilyenkor sosem fajulnak el a dolgok, mert bár megadja magát az egyik, de a következő pillanatban már fel is
cserélődnek a szerepek és az üldözöttből üldöző lesz és fordítva.
Van nekünk kutyáknak egy „játékra hívó” ábrázatunk is, ami kicsit hasonlít az emberi mosolyhoz, de ezt most nem fogom elmagyarázni, inkább nézzétek meg kutyátok „arcát” amikor játékos kedvében van.

Hívunk játékra úgy is, hogy bökdösünk, vagy mancsunkkal ütögetjük a másikat legyen az ember, vagy állat.

Nem kell ahhoz feltétlenül jeleskedni (bár persze én jeleskedem) apportírozásban, hogy szeressünk hozni-vinni tárgyakat, játékokat.

Mik a kedvelt kutyajátékok?

Labda, apport dolgok fából, l, plüss állatok (jó, van aki ezeket széttrancsírozza).
Mi van még?
Mi kutyák olyat is szoktunk csinálni, hogy össze-vissza ugrándozunk, tekergőzünk, cikk-cakk vonalban rohangászunk.
 
Gondoltátok volna, hogy ezt a farkasok is csinálják?
 
Pedig igen, és ők a zsákmány csalogatására használják, mert a zsákmányállat szinte megbabonázva a nézi az őrült táncot, így könnyebben becserkészhető.
Desmond Morris könyvéből lehet tudni, hogy ezt a csalogató stratégiát a kacsavadászok használták ki. Felbíztatták kutyáikat, rendszerint uszkárokat, hogy játékosan ugrabugráljanak a nyílt területen. A vadkacsák megpillantva őket nem tudtak ellenállni és közelebb merészkedtek, hogy kiderítsék, mi folyik és ez lett a vesztük.
Én már kölyökként is határozott elképzelésekkel és akarattal rendelkeztem, így az én fejemben meg sem fordult, hogy (kis ismerkedés után) ne merjem játszani hívni a 2 idősebb rokonom. Egy orosz fekete terrier bátor! 🙂
Daniil Velikiy Zolotoga Grada az én drága nagybátyám, és Dimitrij Knyaz s Zolotogo Grada, imádott nagyapám mindent elkövetett, hogy megtanuljak játszani, mert ahhoz, hogy egy kutya felnőtt korában is „értsen” a játékhoz,
döntő fontosságú az alomtársakkal való hancúrozás. Én szerencsés voltam, mert ez irányú képzésem folytatódott az alom elhagyása után is.
Visszatérve a játékra, és hogy a fiatal kutyák mennyire félnek idősebb társaikhoz közel férkőzni, azt kell mondjam előfordul, de érdekes módon ez bántja az idősebbeket, és mindent elkövetnek, hogy közeledésre buzdítsák a
fiatalokat. Ilyenkor jön a „megnyugtató viselkedés” stratégia. Ez abból áll, hogy az idősebb direkt lerogy a földre a félénk kölyök mellé, és teljesen passzív testtartást vesz fel, sokszor a hátára henteredik. A félénk ebből tudni
fogja, hogy jöhet a játék, ráadásul az önbizalma is megerősödik, aminek aztán később nagy hasznát veszi.
Jó hosszúra sikeredett most ez az írás, és arról még nem is „beszéltem”, hogy mi az a „lágy harapás”.

Ti tudjátok mi az?

 

Kutyák és a lelkiismeret furdalás

 

Nektek embereknek van lelkiismeret furdalásotok időnként? Persze, hogy van!

 
Talán meglep titeket, de nekünk (kutyáknak) is van.
Na ezt kicsit kifejtem, mert tudom, hogy vannak, akik felkapták most a fejüket és azt gondolják: nemá!
bűnbánó01
Kezdjük azzal, hogy mi nagyon érzékenyek vagyunk apró jelekre. Sokkal előbb képesek vagyunk észlelni jeleket, ami arra utal, hogy valami történni fog, mondjuk, hogy gazdánk esetleg megszid minket, vagy kiabál velünk. Ilyenkor leszünk alázatosabbak, de ez még nem bizonyíték arra, hogy valóban van lelkiismeret furdalásunk, viszont az már
szinte bizonyíték, hogy már akkor meghunyászkodunk, amikor gazdánk még fel sem fedezte, hogy valami rossz fát tettünk a tűzre.
 
Képzeljétek el,
hogy kedvenceteket egyedül hagytátok a szobában, vagy lakásban, és ez hosszabb ideig tartott, mint a megszokott. Minden kutya ilyenkor elunja magát, és legyen bármilyen jól nevelt, „eszébe jut”, hogy valami rosszaságot csináljon. Ne adj isten megtisztelje a szőnyeget, vagy szétrágjon valamit. (ne legyenek illúzióitok, eszükbe jut!)
Kiskorban minden kutya megtanulja, hogy ezt nem szabad, így a gazda hazaérkezésekor hajlamos a megszokottnál is barátságosabb, vagy akár túl alázatos viselkedésre, pedig a gazda még nem is sejti, hogy mit tett, így nem érezhetjük, hogy „dühkitörés” közeleg.
Tehát a kutyák „tudják”, hogy rosszat tettek, ergo lelkiismeret furdalásuk van.
Azt mindenki tudja, hogy mi nagyon hasonlítunk a farkasokra, ezért nézzük mi is a helyzet a lelkiismeret furdalással a farkasoknál.
Farkasok01
Éhes farkasok közé ha bedobnak egy darab húst úgy, hogy azt a leggyengébb állat kapja el, az el fog
szaladni vele, és komoly vicsorgások közepette, de boldogan elkezdi megenni. A többiek élükön a falkavezérrel megközelítik a zsákmányával foglalatoskodót, de a társas viselkedésük szabályai szerint nem támadják meg, mert a zsákmányt fogai között tartót tiszteletbe kell tartani, legyen az bármilyen alacsony helyen a hierarchiában. Miután ő jóllakott „lopják” el tőle a maradékot.
Mit csinál a gyengébb?
Alázatosan, kushadó pózban közelíti meg a nála feljebb állókat, kinyilvánítva ezzel, hogy az élelem megszerzésével nem a magasabb pozíció elérésére törekedett.
Ezzel a rend helyre is áll, minden megy tovább a rendes kerékvágásban.
Érdekes kérdés, hogy gazdám szerint, nekem mikor volt utoljára lelkiismeret furdalásom! 🙂

(az írást, Desmond Morris: Miért csinálja a kutya c. műve ihlette)

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!