Persze hogy szerettek, mert bár általában a játékosság elmúlik felnőtt korban, de ez alól kivétel az ember és a kutya. Erről hosszasan tudok mesélni, mert nagybátyám Daniil nem éppen fiatal már, de még mindig rendszeresen kapható játékra.
Megfigyeltétek mi hogy hívunk játékra titeket?
Mellső lábunkkal és mellkasunkkal a földre „lapulunk”, erősen nézzük a játékra hívandó társat, és kis mozdulatokat teszünk előre. Lehet, hogy egy idősebb kutya kicsit kéreti magát, de előbb utóbb beadja a derekát és máris indulhat a kergetőzés, a játékos harc.
Ilyenkor sosem fajulnak el a dolgok, mert bár megadja magát az egyik, de a következő pillanatban már fel is
cserélődnek a szerepek és az üldözöttből üldöző lesz és fordítva.
Van nekünk kutyáknak egy „játékra hívó” ábrázatunk is, ami kicsit hasonlít az emberi mosolyhoz, de ezt most nem fogom elmagyarázni, inkább nézzétek meg kutyátok „arcát” amikor játékos kedvében van.
Hívunk játékra úgy is, hogy bökdösünk, vagy mancsunkkal ütögetjük a másikat legyen az ember, vagy állat.
Nem kell ahhoz feltétlenül jeleskedni (bár persze én jeleskedem) apportírozásban, hogy szeressünk hozni-vinni tárgyakat, játékokat.
Mik a kedvelt kutyajátékok?
Labda, apport dolgok fából, l, plüss állatok (jó, van aki ezeket széttrancsírozza).
Mi van még?
Mi kutyák olyat is szoktunk csinálni, hogy össze-vissza ugrándozunk, tekergőzünk, cikk-cakk vonalban rohangászunk.
Gondoltátok volna, hogy ezt a farkasok is csinálják?
Pedig igen, és ők a zsákmány csalogatására használják, mert a zsákmányállat szinte megbabonázva a nézi az őrült táncot, így könnyebben becserkészhető.
Desmond Morris könyvéből lehet tudni, hogy ezt a csalogató stratégiát a kacsavadászok használták ki. Felbíztatták kutyáikat, rendszerint uszkárokat, hogy játékosan ugrabugráljanak a nyílt területen. A vadkacsák megpillantva őket nem tudtak ellenállni és közelebb merészkedtek, hogy kiderítsék, mi folyik és ez lett a vesztük.
Én már kölyökként is határozott elképzelésekkel és akarattal rendelkeztem, így az én fejemben meg sem fordult, hogy (kis ismerkedés után) ne merjem játszani hívni a 2 idősebb rokonom. Egy orosz fekete terrier bátor! 🙂
Daniil Velikiy Zolotoga Grada az én drága nagybátyám, és Dimitrij Knyaz s Zolotogo Grada, imádott nagyapám mindent elkövetett, hogy megtanuljak játszani, mert ahhoz, hogy egy kutya felnőtt korában is „értsen” a játékhoz,
döntő fontosságú az alomtársakkal való hancúrozás. Én szerencsés voltam, mert ez irányú képzésem folytatódott az alom elhagyása után is.
Visszatérve a játékra, és hogy a fiatal kutyák mennyire félnek idősebb társaikhoz közel férkőzni, azt kell mondjam előfordul, de érdekes módon ez bántja az idősebbeket, és mindent elkövetnek, hogy közeledésre buzdítsák a
fiatalokat. Ilyenkor jön a „megnyugtató viselkedés” stratégia. Ez abból áll, hogy az idősebb direkt lerogy a földre a félénk kölyök mellé, és teljesen passzív testtartást vesz fel, sokszor a hátára henteredik. A félénk ebből tudni
fogja, hogy jöhet a játék, ráadásul az önbizalma is megerősödik, aminek aztán később nagy hasznát veszi.
Jó hosszúra sikeredett most ez az írás, és arról még nem is „beszéltem”, hogy mi az a „lágy harapás”.
Ti tudjátok mi az?
Oldal ajánlása emailben
X
Legutóbbi hozzászólások