A nyár egyik legjobb hétvégéjéről (2014.08.09-10.) szerencsére sok fotó készült, és élményekkel teli volt.

Szombaton (08.09.) a Karakán Klub Egyesület Speciál CAC kiállításán vettem részt, ami elsöprő sikerrel zárult, mert a megnyerhető összes díjat elhoztam.
CAC, Klub Győztes (Klub Winner) BOB, BIS

Jó érzés megnyerni a sokadik CAC címet, de sokkal jobb, amikor én lehetek a Klub Győztes. BOB is voltam már, de egy klubkiállításon ez is felértékelődik.

A Best in Show körbe belépni fura érzés. Sokkal nagyobb, sokkal többen nézik az ott felvonuló kutyákat és  mikrofonnal a kezében áll a műsorvezető, aki folyamatosan kommentálja az eseményeket. Szóval más egy BIS kör, mint bármi más, de ezen a szombaton úgy döntöttem, hogy ennyi kiállítással a hátam mögött, a legjobb formámat viszem magammal a BIS-re.

Ebből handlerem Lilla csak annyit érzékelt, hogy szinte mindent tökéletesen végrehajtottam, amit ilyenkor kell, gazdám Krisztina a kör szélén pedig annyit, hogy milyen csodás, és fegyelmezett az ő „kicsi” kutyája.

Mikor a bíró döntése nyomán én lehettem a kiállítás legszebb kutyája (BIS) úgy éreztem: -na, megérte!

Lilla és Krisztina visszafogottan, de óriási örömmel vette tudomásul sikeremet. Visszafogottságuk csak addig tartott,amíg én a körben voltam, fotózkodtam és fogadtam a gratulációkat, amint végre gazdámhoz rohanhattam, büszkeségük és örömük határtalan volt.

Másnap (08.10.) Velence CAC kiállítás, ahol az előző napi sikerek fényében úgy gondoltam, ismét a legjobb leszek. Mármint jól viselkedem, szépen állok, lendületesen futok, stb.

Eredmény: CAC, BOB, BOG.
Minden CAC címnek örülök, így ennek is és titkon reméltem, hogy a fajtagyőztes is én lehetek.

Amikor ez teljesült a következő cél a fajtacsoprt győztes cím elérése volt, ami sikerült is, így ezen a napon is boldogan zártuk a kiállítást.

Valahogy tudtam, hogy ezek után jön valami meglepetés, valami ajándék és nem is csalódtam, mert fürödni mentünk.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Erre a hétvégére a „kaland” a legjobb szó, mert már pénteken csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történik.

Meglátva az „autómat” tudtam, hogy indulok valahová, de arra nem számítottam, hogy gazdám munkahelye előtt lesz a végállomás. Kérdően néztem Krisztinára, mire ő elmagyarázta, bárhogy is sakkozott az idővel és az elintézendő dolgokkal, más megoldást nem talált, minthogy a nap egy részét itt töltöm vele, majd hazafelé megállunk a kozmetikusomnál, mert szombaton reggel irány Debrecen a CACIB kiállítás.

Ebből ami igazán izgatott engem, mit szólnak gazdám kollégái hozzám.

Semmit sem szóltak, bár láthatólag nagyon örültek nekem. 🙂

Ricsi közeledését egy apró kis morgással utasítottam el, viszont boldogan üdvözöltem volna Katát, aki azonban sajnos épp szabadságon volt. Jó ötletnek tűnt, hogy az irodában üssem el az időt valamivel, de valahogy ez nekem nem jött be, így felajánlották az egyik földszinti szobát, ahová viszont nem voltam hajlandó még elindulni sem, mert sokkal jobban izgatott a lépcső, így a tőlem megszokott módon, határozottan elindultam felfelé. Láttam Krisztina arcán, hogy sem kedve, sem ideje harcolni velem, így méltóságteljesen bevonulhattam az emeleti szobába, ahol csendben és nyugodtan várakoztam.

Késő délután érkeztünk meg a kozmetikushoz, ahol szeretett volna gazdám néhány fotót készíteni. Megszoktam, hogy fotóznak, viszont mindig azt gondolom, hogy pózolnom is kell. Hát nem kellett volna, mert addig izegtem mozogtam, próbálkozva a legelőnyösebben mutatkozni, hogy végül a kozmetikus megkérte Krisztinát, hogy egyelőre adja fel ezt a fotó projectet. Gazdám azonban leleményes, így az ablakon keresztül készített képet rólam, amint éppen szépülök.

A pénteki kalandokhoz képest a szombat szinte eseménytelen volt, bár az úton a megszokott nőuralom helyett végre a férfiak voltak többségben, mert óriási örömömre gazdám.2 Gyuri is jött velünk a nemzetközi kutyakiállításra.

A kiállítási körben egy számomra ismeretlen bíró, Kateryna Pereguda (Ukrajna) várt, kiről annyit érdemes tudni, hogy neki is van orosz fekete terriere.

Korrekt, alapos bírálata után CAC, CACIB, BOB címmel lettem gazdagabb, így nagyon vártam a Best in Show-t.

Addig is gazdáim rövid sétát tettek Debrecen hangulatos utcáin, engem a boksz biztonságába helyezve és Lilla gondjaira bízva.

A B.I.S. jól alakult, a 2. fajtacsoportban (ahová az orosz fekete terrier tartozik) a legjobb 5-ig jutottam.

Mire hazaértünk mindenki alaposan elfáradt, de engem ez sem gátolhatott abban, hogy lerohanjam Daniilt és kutakodjak kicsit a mindig csavargó Liza után.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A hétvége tele volt különleges eseményekkel (nyári napforduló, múzeumok éjszakája), de a legkülönlegesebbet én kaptam, mert vasárnap édes kettesben mentünk Krisztinával Pécsre egy újabb CACIB kiállításra.

Nagyon bírom, mikor a hölgyek (Lilla és Krisztina) csacsognak egész úton, de jól esett, hogy most kivételesen csak kettőnkről szólt minden. Örökre közös élmény marad az M6 autópályán suhanni, élvezni a tájat, az alagutak különleges hangulatát.

Persze a kiállításon kitörő örömmel üdvözöltem Lillát, és nagyon jó kedvűen hajtottam végre a feladatokat, amit egy rangos CACIB kiállításon elvárnak tőlem.

Végre, hála Lillának már saját fésülködő asztalom is van, ami persze ugyanolyan, mint amit eddig használtunk, de ez csak az enyém!

Még nincs rajta a „logóm”, de hátha egyszer valahogy rákerül! 🙂

Szépen álltam, és lendületesen futottam és igazán nagy empátiával fordultam a számomra ismeretlen Dr. Balogh Katalin küllembíró felé, akitől végül is megkaptam a CAC, CACIB és BOB címeket is.

Nagyon hamar véget ért a bírálat és bár gazdám azt tervezte amint lehet haza is indulunk, Lilla rábeszélte, hogy maradjunk még. Én azt hiszem Lilla valójában velem akart lenni, így egyáltalán nem bánta, hogy gazdim elment egy kis városnézésre, meg vásárlásra. Hát nem tudom mit látott és mit vett, szerintem semmit, de én a legfontosabbat, a mosolyát kaptam ajándékba.

A héten, ahogy mindig, megyek kutyasuliba, meg úszni és sétálni nagyokat gazdáimmal, aminek nagyon örülök, mert Daniil azért már többet pihen, mint játszik, Liza cica pedig önállósította magát. Azon kívül, hogy hazajár körbenézni, jól bekajál és már megy is, hogy madarakat figyeljen és akár lecsapjon rájuk. Közelebbi ismeretségeket köt egyéb kisállatokkal, szóval a vadászösztön most nyáron nagyon erős benne.

Ahhoz képest, hogy kutya vagyok egy kislány is megirigyelné az otthoni begumizott frizurámat.

Daniil megnyugtatott, hogy egy bizonyos kor felett már nem lesz ekkora felhajtás a szőröm körül, Liza megdöbbent, mikor először meglátott így.

Most mit mondjak? Gazdáim és handlerem azt akarják, hogy begumizva hordjam a hajam otthon, hát én elviselem, sőt, lassan már nem is idegesít, és megszokom.

Most pihi jön, hogy hová megyünk legközelebb, gőzöm sincs! 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Az elmúlt héten gazdám mindenféle tablók készítésével volt elfoglalva, aminek eredményeként készült is néhány, én meg éltem a rendes hétköznapi életem.

Kutyaiskola, gyakorlás, engedelmességi oktatás és persze játék Daniillal és Lizával, bár vele nem könnyű, mert éjszakai életet él, – amikor én alszom -, napközben meg ő alszik, amikor meg én vagyok ébren. Hát nem könnyű a macskákkal.

Szombaton azért felkaptam a fejem, mert egyszer csak a kozmetikusomnál találtam magam, amiből 2 dolog következhet. Vagy úgy ítélte meg gazdám, hogy rám fér egy kis kényeztetés, 🙂 vagy kutyakiállításra megyünk.

Vasárnap reggel már tudtam, hogy most nem az őrző-védő énemre kíváncsiak, hanem a szép, békés, elegáns tartásommal kell elvarázsolnom a küllembírót.

Salgótarján alig több, mint 100 km, így 1 órás autókázás után meg is érkeztünk.

A körben Papp László (RO) bíró elé vezetett fel handlerem Lilla. Életemben először indultam Győztes osztályban, kicsit izgultam, de enyém lett a CAC, majd az összevetésnél bezsebeltem a BOB címet is.

Gazdám nagyon büszke volt és valljuk be reménykedett egy fajtacsoport győzelemben is, de ott egy szintén fekete, szépséges újfoundlandi nyert, aki később a BIS címet is megkapta.

(kép forrása: Ebtenyésztők Nógrád Megyei Egyesülete)

Itthon, ahogy szoktam berontottam a lakásba és „letámadtam” Daniilt, hogy a magam módján ünnepeljem meg győzelmemet. Liza? Ja, ő aludt! 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: