Sokszor és sokat meséltem már a kiállításokról, de olyanról, ahová Ilya is velünk jött, még nem. Egészen mostanáig azt hittem vagy engem visznek, vagy Ilya-t, de úgy néz ki tévedtem.
Októberben 2 kiállításra is benevezte mindkettőnket gazdánk.
Rutinosan készültem, ahogy az lenni szokott kozmetikushoz vittek. Itt már gyanakodhattam volna, mert Ilya is velünk jött, de azt hittem ő csak azért jön, hogy szokja a szépítkezést. Azért biztos, ami biztos jól megnéztem magamnak és megállapítottam, hogy egészen jól néz ki. Még a végén konkurencia lesz nekem –gondoltam, aztán el is hessegettem magamtól ezt az érzést.
Otthon egyáltalán nem foglalkozom vele, bár ő jön, hív játszani, ugra-bugrál körülöttem, de én úgy tekintek rá, mintha ott sem lenne.
Pedig itt van, nagyon is itt van!
Nagyjából azt hiszi neki mindent szabad, így amikor túl közel merészkedik a kajámhoz határozott morgással és vicsorgással adom tudtára, hogy tanulja meg végre hol a helye. A kajámhoz közel semmi esetre sem, maradjon az ő tányérjánál!
A kiállítások reggelén mindkettőnket bepakolt Krisztina a kocsiba, majd elmentünk Lilláért.
Békésen feküdtünk egymás mellett, bár az én vérem forrt, hogy mit keres itt ez a kis „vakarcs”, de nevelésemnek hála érzelemnyilvánítás nélkül tettük meg az utat.
A kiállításon már nem lehettek kétségeim, Ilya bevonult a bírói körbe, hogy megmérettesse magát baby osztályban.
Először (Komárom) és másodszor (Jászberény) is BABY BIS címet szerzett, ami végtelen boldogsággal töltötte el Lillát (handler) és gazdánkat Krisztinát is.
Én is jól szerepeltem, de rájöttem már nem az a nagyszám, hogy velem mi van, mert én már csak néhány kiállításra megyek, hanem az, hogy Ilya mit produkál.
Én is látom (és sokan mások is), hogy mindenben tök más, mint én. Más testfelépítésű, más viselkedésű.
Én neveltetésemnek köszönhetően szépen és rendesen viselkedtem a kiállításokon (na jó, voltak néha kilengéseim), Ilya viszont láthatóan élvezi az exhibicionizmust. Bemegy, mit bemegy, bevonul a bírói körbe, peckesen megy, vagy fut, ha az a feladat, aztán szépen kihúzva magát áll, míg a bíró körbemustrálja.
Pont olyan, mint egy gyerek, aki otthon bohóckodik, amikor meg teljesíteni kell szinte átszellemül és maximálisan meg akar és meg is tud felelni az elvárásoknak.
Na én nem ilyen vagyok!
Ha én „megkötöm” magam, akkor tök mindegy hol vagyunk. Amikor „rám jön az 5 perc” bepróbálkozom ezzel-azzal, de a végén mindig gazdám akarata érvényesül. Ilya (egyelőre) a mintakutya. Eszik, alszik, játszik, tanul és teljesít, ha erre van szükség.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: