Ilya megérkezett

Felnőttem, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy megérkezett az utánpótlás.
Gazdám már sok-sok hónapja barátkozott a gondolattal, hogy az idősödő Daniil és mellém, aki életem teljében vagyok, belevág egy újabb csodás orosz fekete terrier felnevelésébe. Az első kérdés ami felmerült: honnan, melyik kennelből származzon a kiskutya. Az biztos volt, hogy a fajta őshazájából Oroszországból érkezzen, de melyik tenyésztőtől? Miután senki, így én sem tudtam akkor még ezekről a dolgokról, nem is ragozom tovább, lényeg az, hogy végül Krisztina meghozta a döntést és kiválasztotta a tenyésztőt és az almot, ahonnan iderepül majd a kölyök.
Na ja, kölyök, de melyik a 3 közül?

Szerencsére jó sok kép került fel a tenyésztő FB oldalára, de kép alapján elég nehéz választani, így gazdám úgy döntött Lillát kéri meg, hogy utazzon Moszkvába a tenyésztőhöz, nézze meg testközelből a kicsiket és hozza haza a szerinte legígéretesebbet. Nem volt könnyű feladata, mindegyik szép volt.

Eljött a pillanat, amikor landolt a gép, fedélzetén az új családtaggal, akinek neve:

Medvezhya Staya Ilya Muromets  HUU-N/N

Ilya azonnal feltalálta magát itthon. Ha azt kérdezitek valójában hogy reagáltunk a „betolakodóra” azt kell válaszoljam különbözőképpen.
Én elfogadtam. Persze, hogy elfogadtam, nem gondolom, hogy az itthoni „királyságomat” veszélyeztetné, aztán majd később meglátjuk, bár van aki szerint annyira jól vagyok szocializálva, hogy igen fejlett az alkalmazkodóképességem. Némi problémát azért már okoz, mert az esti etetés kicsit átalakult (már nem én „takarítok” Danill után), és a számomra oly kedves együttlétek gazdámmal is sérültek kicsit, de ennyi még kibírható.

Daniil úgy csinál mintha nem is lenne itt Ilya, mert egyesek véleménye szerint ő éppen abban a korban van, amikor naponta „beveszi a nem érdekel tablettát”.

Liza, a cica megnézte és továbbment, mert egy macskától nagyjából ez várható. Most már azért ő is látja, hogy ennyire nem lehet közömbös, mert Ilya gátolja a közlekedését a megszokott és jól bevált útvonalakon.

Viki (gazdáim fiának a kutyája) harcolt egyedül, de nem is baj, most nagyjából egyforma „nagyok” és érthető ha a „vendég” kutyus nem akar több vendéget, mert honnan is tudná, hogy ez egy állandósult állapot lesz, de majd rájön.

Azt nem teljesen értem, hogy miért a bokrokon keresztül közlekedik a „kis vakarcs”, holott ott a lejáró, de ez az ő dolga.

Mikor láttam, hogy boldogan hozza-viszi a labdát feltörtek bennem is a kölyökkori emlékek, hogy én is hogy szerettem labdázni, de mára kinőttem belőle.

Ilya már betöltötte élete 3. hónapját, megkapta a szükséges oltásokat, így hamarosan ő is jöhet velünk este sétálni. Hogy az hogy lesz még nem tudom, de ha belegondoltok elég érdekes felállás egy öreg kutya, meg egy fiatal és egy kölyök. Szép látvány leszünk, bár nem vagyok benne biztos, hogy gazdám bevállalja, hogy egyszerre sétáltasson minket.

Most azt hiszitek teljesen felborult az életem?

Nem, még nem és remélem nem is fog. Voltunk a hétvégén Lipcsében Lillával, szóval a kiállításoknak továbbra is lelkes résztvevője vagyok.

Ilya baby osztályba már akár nevezhető is, de talán majd csak kölyök osztályba nevezi be Krisztina, ami még messze van.