Erre a hétvégére a „kaland” a legjobb szó, mert már pénteken csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történik.
Meglátva az „autómat” tudtam, hogy indulok valahová, de arra nem számítottam, hogy gazdám munkahelye előtt lesz a végállomás. Kérdően néztem Krisztinára, mire ő elmagyarázta, bárhogy is sakkozott az idővel és az elintézendő dolgokkal, más megoldást nem talált, minthogy a nap egy részét itt töltöm vele, majd hazafelé megállunk a kozmetikusomnál, mert szombaton reggel irány Debrecen a CACIB kiállítás.
Ebből ami igazán izgatott engem, mit szólnak gazdám kollégái hozzám.
Semmit sem szóltak, bár láthatólag nagyon örültek nekem. 🙂
Ricsi közeledését egy apró kis morgással utasítottam el, viszont boldogan üdvözöltem volna Katát, aki azonban sajnos épp szabadságon volt. Jó ötletnek tűnt, hogy az irodában üssem el az időt valamivel, de valahogy ez nekem nem jött be, így felajánlották az egyik földszinti szobát, ahová viszont nem voltam hajlandó még elindulni sem, mert sokkal jobban izgatott a lépcső, így a tőlem megszokott módon, határozottan elindultam felfelé. Láttam Krisztina arcán, hogy sem kedve, sem ideje harcolni velem, így méltóságteljesen bevonulhattam az emeleti szobába, ahol csendben és nyugodtan várakoztam.
Késő délután érkeztünk meg a kozmetikushoz, ahol szeretett volna gazdám néhány fotót készíteni. Megszoktam, hogy fotóznak, viszont mindig azt gondolom, hogy pózolnom is kell. Hát nem kellett volna, mert addig izegtem mozogtam, próbálkozva a legelőnyösebben mutatkozni, hogy végül a kozmetikus megkérte Krisztinát, hogy egyelőre adja fel ezt a fotó projectet. Gazdám azonban leleményes, így az ablakon keresztül készített képet rólam, amint éppen szépülök.
A pénteki kalandokhoz képest a szombat szinte eseménytelen volt, bár az úton a megszokott nőuralom helyett végre a férfiak voltak többségben, mert óriási örömömre gazdám.2 Gyuri is jött velünk a nemzetközi kutyakiállításra.
A kiállítási körben egy számomra ismeretlen bíró, Kateryna Pereguda (Ukrajna) várt, kiről annyit érdemes tudni, hogy neki is van orosz fekete terriere.
Korrekt, alapos bírálata után CAC, CACIB, BOB címmel lettem gazdagabb, így nagyon vártam a Best in Show-t.
Addig is gazdáim rövid sétát tettek Debrecen hangulatos utcáin, engem a boksz biztonságába helyezve és Lilla gondjaira bízva.
A B.I.S. jól alakult, a 2. fajtacsoportban (ahová az orosz fekete terrier tartozik) a legjobb 5-ig jutottam.
Mire hazaértünk mindenki alaposan elfáradt, de engem ez sem gátolhatott abban, hogy lerohanjam Daniilt és kutakodjak kicsit a mindig csavargó Liza után.