Szatmárnémeti (Satu Mare) CACIB kiállítás

Úgy érzem világutazó lettem.

Alig múlt el az előző hétvége, pénteken ismét a kozmetikusomhoz mentünk, majd irány egy újabb nemzetközi kutyakiállítás Szatmárnémetibe.
Mit nekünk 328 km, utaztunk ennél már többet is Krisztinával és Lillával, és miután életünk részévé vált a kiállításokra járás, nem akadok fent én sem azon, hogy 3-4 órákat kell eltöltenem az autóban. Ők ketten beszélgetéssel töltik az időt, én meg hallgatom az esélylatolgatásaikat. Mire odaérünk egy kiállításra nagyjából tisztában vagyok az ellenfeleimmel, és azzal is mire figyeljünk oda Lillával. Mindig komoly konkurenciával szembesülök, így nem csoda, ha izgulok is, mert mindenki nyerni megy egy kiállításra, és sokszor apróságok döntenek arról ki lesz győztes és kié lesz a második hely.

Mondhatnám, hogy az út eseménytelenül telt, de ez nem igaz, mert rendetlenkedett a gyomrom, így már az út elején ráhoztam a szívbajt gazdámra. Nem tudom mi lehetett a baj, de az a legenyhébb kifejezés, hogy rosszul éreztem magam. Többször megálltunk, de hála istennek újabb rosszullétek nem törtek rám, így bár nagyon fáradtan, de szerencsésen megérkeztünk a szállodába, ahol én semmi másra nem vágytam, csak egy jó kiadós alvásra.

Gazdám, a Hotel Astoriában foglalt szobát, ami nekem tökéletesen megfelelt, de igazából csak másnap érzékeltem, hogy egy hatalmas és nagyon világos, kellemes sarokszobában aludtunk.

Szombaton (04.26.) lényegesen jobban éreztem magam, bár az evésre gondolni sem mertem, viszont a vizet boldogan lefetyeltem, ezzel is megnyugtatva gazdámat, hogy a kiszáradás veszélye nem fenyeget, és bátran elindulhatunk a Rex Piacra (Piata Rex), ami a kiállítás helyszínéül szolgált.

Már odaérkezésünkkor kiderült, hogy ez egy nagyon „kényelem centrikus” kiállítás, mert a bírói körök közelében alakították ki a parkolóhelyeket, így aztán a boxomat elő sem vettük, kényelmesen várakozhattam a kocsiban. Gyomrom ugyan enyhe tengeribetegség jeleit mutatta még,  de készen álltam a bírálatra.

Délelőtt a CAC kiállításon Giulio Bezzecchi (Olszország) bírált, akitől megkaptam a CAC címet, majd délután a CACIB kiállításon az Oroszországból érkező Shamil Abrakimov bírálata eredményeként CAC, CACIB, BOS címet értem el.

 

A BOS címet nem mindig adják ki, így elmondom mi is ez. Ez a cím azt jelenti, hogy miután kiválasztja a bíró a fajtagyőztest (BOB), az ellenkező nem győztes kutyáikból választja ki a BOS kutyát.
Szóval a bírónál egy szépséges szuka lett a fajtagyőztes és én mint kan lettem a BOS.

Tudom, hogy kicsit bonyolult ez a sok cím és időnként én sem értem, da szerencsére handlerem Lilla és gazdán Krisztina tökéletesen érti ezeket.

Este már jól bekajáltam, majd édesdeden aludtam vasárnap reggelig.

A vasárnapi (04.27.) orosz fekete terrier (Black Russian Terrier) fajta bírálata nagyon gyorsan lezajlott.
Bevonultunk, futottunk, P. Szabó Béla a bíró gondolkodott kicsit
majd úgy döntött a CAC címem mellé „csak” a Res.CACIB címet adja nekem.

 

Persze jobb lett volna azon a napon is a CACIB, de elégedett vagyok. Megszereztem a 4. ország championátusát, így már a HRCH (horvát), HCH (magyar) és SRBCH (szerb) mellett elmondhatom, hogy RoCH (román) champion címmel is büszkélkedem.