Még a hét első napjaiban is a hétvégi kiállítás töltötte ki a gondolataimat, mert sokan gratuláltak a Facebook oldalamon is az elért 2 CAC és 2 CACIB címemhez meg a megosztott képhez, amin a szállodai szobában az ágyon heverészek, viszont pénteken kora reggel már ismét a munka mezejére léptem, mert miközben a család 4 lábú tagjai az igazak álmát aludták még, én már engedelmességi foglalkozásra mentem.
Liza cica
Daniil a nagybátyám
Jól is esett egy kis munka, mert ez tök más, mint a kiállítás. Persze itt is előfordul, hogy én úgy gondolom, hogy tökéletesen hajtottam végre a feladatot, de kiképzőmnek nem teljesen ez a véleménye, de itt van lehetőségem javítani, ellentétbe egy kiállítással, ahol ha netalántán a bíró nem engem lát a legszebbnek, akkor hetek telnek el, mire ismét megmutathatom magam. A kiállítás picit szubjektívebb dolog, mint egy engedelmességi vizsga.
Gazdám azt hitte, hogy majd nekem gondot okoz, hogy különbséget tudjak tenni a kiállításon és a kutyaiskolában való viselkedés között. Nem tudom mit hitt, és egyáltalán hogy jutott ilyesmi eszébe, amikor tudhatná, hogy bár önfejű és konok is tudok lenni, de észbeli képességeim különlegesen jók. Amúgy meg teljesen más a készülődés egy kutyasuliba, vagy egy kiállításra indulás között. Arról már nem is beszélve, hogy a kiállításon iszonyat sok kutya van, és egészen jól felismerhetőek a bírói körök. Szóval, ahogy meglátom a kutyaiskolát, farcsóválásba kezdek, és örömmel hajtom végre a feladatokat.
Ja, és persze vasárnap is voltam kutyaiskolába, ahol őrző-védő feladatokat is gyakoroltunk.
Az őrző-védő gyakorlatoknál nem gazdám (Sárvári Krisztina) állt a póráz másik végén, mert ő fotózott és izgult, hogy az ő kedves, szelíd kutyusa rendesen támadjon és fogjon rá a karra. Na ebben nem volt hiba, mint ahogy abban sem, hogy előtte az engedelmességi gyakorlatok között azt a feladatot kaptam (a többiekkel együtt), hogy hordók között sétáljak végig és un. hosszú behívásra rendesen odaszaladjak gazdámhoz, Krisztinához. Ez kiválóan megy már, pedig ez egy nehéz feladat.
A foglakozás végén mindenki büszke és elégedett volt, leginkább persze én.
Kezdek gondolkodni, hogy vajon a következő hétvégén ismét kutyasuli, vagy kiállítás, de mint már mondtam, velem senki sem egyeztet előre, így gőzöm sincs hol kell majd bizonyítanom, de mindegy is, ha kutyaiskola, akkor dolgozom, mint a kis angyal, ha kiállítás, akkor meg szépségem mutogatom. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: