Nektek embereknek van lelkiismeret furdalásotok időnként? Persze, hogy van!
Talán meglep titeket, de nekünk (kutyáknak) is van.
Na ezt kicsit kifejtem, mert tudom, hogy vannak, akik felkapták most a fejüket és azt gondolják: nemá!
Kezdjük azzal, hogy mi nagyon érzékenyek vagyunk apró jelekre. Sokkal előbb képesek vagyunk észlelni jeleket, ami arra utal, hogy valami történni fog, mondjuk, hogy gazdánk esetleg megszid minket, vagy kiabál velünk. Ilyenkor leszünk alázatosabbak, de ez még nem bizonyíték arra, hogy valóban van lelkiismeret furdalásunk, viszont az már
szinte bizonyíték, hogy már akkor meghunyászkodunk, amikor gazdánk még fel sem fedezte, hogy valami rossz fát tettünk a tűzre.
szinte bizonyíték, hogy már akkor meghunyászkodunk, amikor gazdánk még fel sem fedezte, hogy valami rossz fát tettünk a tűzre.
Képzeljétek el,
hogy kedvenceteket egyedül hagytátok a szobában, vagy lakásban, és ez hosszabb ideig tartott, mint a megszokott. Minden kutya ilyenkor elunja magát, és legyen bármilyen jól nevelt, „eszébe jut”, hogy valami rosszaságot csináljon. Ne adj isten megtisztelje a szőnyeget, vagy szétrágjon valamit. (ne legyenek illúzióitok, eszükbe jut!)
Kiskorban minden kutya megtanulja, hogy ezt nem szabad, így a gazda hazaérkezésekor hajlamos a megszokottnál is barátságosabb, vagy akár túl alázatos viselkedésre, pedig a gazda még nem is sejti, hogy mit tett, így nem érezhetjük, hogy „dühkitörés” közeleg.
Tehát a kutyák „tudják”, hogy rosszat tettek, ergo lelkiismeret furdalásuk van.
Azt mindenki tudja, hogy mi nagyon hasonlítunk a farkasokra, ezért nézzük mi is a helyzet a lelkiismeret furdalással a farkasoknál.
Éhes farkasok közé ha bedobnak egy darab húst úgy, hogy azt a leggyengébb állat kapja el, az el fog
szaladni vele, és komoly vicsorgások közepette, de boldogan elkezdi megenni. A többiek élükön a falkavezérrel megközelítik a zsákmányával foglalatoskodót, de a társas viselkedésük szabályai szerint nem támadják meg, mert a zsákmányt fogai között tartót tiszteletbe kell tartani, legyen az bármilyen alacsony helyen a hierarchiában. Miután ő jóllakott „lopják” el tőle a maradékot.
szaladni vele, és komoly vicsorgások közepette, de boldogan elkezdi megenni. A többiek élükön a falkavezérrel megközelítik a zsákmányával foglalatoskodót, de a társas viselkedésük szabályai szerint nem támadják meg, mert a zsákmányt fogai között tartót tiszteletbe kell tartani, legyen az bármilyen alacsony helyen a hierarchiában. Miután ő jóllakott „lopják” el tőle a maradékot.
Mit csinál a gyengébb?
Alázatosan, kushadó pózban közelíti meg a nála feljebb állókat, kinyilvánítva ezzel, hogy az élelem megszerzésével nem a magasabb pozíció elérésére törekedett.
Alázatosan, kushadó pózban közelíti meg a nála feljebb állókat, kinyilvánítva ezzel, hogy az élelem megszerzésével nem a magasabb pozíció elérésére törekedett.
Ezzel a rend helyre is áll, minden megy tovább a rendes kerékvágásban.
Érdekes kérdés, hogy gazdám szerint, nekem mikor volt utoljára lelkiismeret furdalásom! 🙂
(az írást, Desmond Morris: Miért csinálja a kutya c. műve ihlette)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: