Sokszor és sokat meséltem már a kiállításokról, de olyanról, ahová Ilya is velünk jött, még nem. Egészen mostanáig azt hittem vagy engem visznek, vagy Ilya-t, de úgy néz ki tévedtem.

Októberben 2 kiállításra is benevezte mindkettőnket gazdánk.

Rutinosan készültem, ahogy az lenni szokott kozmetikushoz vittek. Itt már gyanakodhattam volna, mert Ilya is velünk jött, de azt hittem ő csak azért jön, hogy szokja a szépítkezést. Azért biztos, ami biztos jól megnéztem magamnak és megállapítottam, hogy egészen jól néz ki. Még a végén konkurencia lesz nekem –gondoltam, aztán el is hessegettem magamtól ezt az érzést.

Otthon egyáltalán nem foglalkozom vele, bár ő jön, hív játszani, ugra-bugrál körülöttem, de én úgy tekintek rá, mintha ott sem lenne.

Pedig itt van, nagyon is itt van!

Nagyjából azt hiszi neki mindent szabad, így amikor túl közel merészkedik a kajámhoz határozott morgással és vicsorgással adom tudtára, hogy tanulja meg végre hol a helye. A kajámhoz közel semmi esetre sem, maradjon az ő tányérjánál!

A kiállítások reggelén mindkettőnket bepakolt Krisztina a kocsiba, majd elmentünk Lilláért.
Békésen feküdtünk egymás mellett, bár az én vérem forrt, hogy mit keres itt ez a kis „vakarcs”, de nevelésemnek hála érzelemnyilvánítás nélkül tettük meg az utat.

A kiállításon már nem lehettek kétségeim, Ilya bevonult a bírói körbe, hogy megmérettesse magát baby osztályban.

Először (Komárom) és másodszor (Jászberény) is BABY BIS címet szerzett, ami végtelen boldogsággal töltötte el Lillát (handler) és gazdánkat Krisztinát is.

Én is jól szerepeltem, de rájöttem már nem az a nagyszám, hogy velem mi van, mert én már csak néhány kiállításra megyek, hanem az, hogy Ilya mit produkál.

Én is látom (és sokan mások is), hogy mindenben tök más, mint én. Más testfelépítésű, más viselkedésű.

Én neveltetésemnek köszönhetően szépen és rendesen viselkedtem a kiállításokon (na jó, voltak néha kilengéseim), Ilya viszont láthatóan élvezi az exhibicionizmust. Bemegy, mit bemegy, bevonul a bírói körbe, peckesen megy, vagy fut, ha az a feladat, aztán szépen kihúzva magát áll, míg a bíró körbemustrálja.

Pont olyan, mint egy gyerek, aki otthon bohóckodik, amikor meg teljesíteni kell szinte átszellemül és maximálisan meg akar és meg is tud felelni az elvárásoknak.

Na én nem ilyen vagyok!

Ha én „megkötöm” magam, akkor tök mindegy hol vagyunk. Amikor „rám jön az 5 perc” bepróbálkozom ezzel-azzal, de a végén mindig gazdám akarata érvényesül. Ilya (egyelőre) a mintakutya. Eszik, alszik, játszik, tanul és teljesít, ha erre van szükség.

Azt kérdezitek ki a főnök? Én, hát ki más? 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Én tényleg azt hittem, hogy a kiállítások világát majd csak 6 hónapos kora után ismeri meg Ilya, de tévedtem.
Krisztina biztosan nem egy hirtelen ötlettől vezérelve, hanem a rá jellemző tudatossággal benevezte Komáromba, ahol korából adódóan bébi osztályba vonult fel, póráza végén Lillával.

Belegondolva ebbe a mondatba, úgy érthetitek, hogy Ilya vitte be a körbe Lillát, de nem!

Meglepetésemre Ilya úgy viselkedett, mint a nagyok.

Gyönyörűen ment és futott Lilla utasításainak megfelelően, megállt ha kellett és még nagyon büszkén ki is húzta magát, így nem csoda, ha elnyerte a legszebb bébi címet ezen a CACIB kiállításon.

Miért viselkedik ilyen jól ez a kiskutya?
Neki sincs más élete, mint nekem. Gazdám rendszeresen jár vele kutyaiskolába és a napokban még Ráckevére a munkahelyére is elvitte.

Kicsit irigykedtem, hogy most nem én mehettem a szállodába, de Ilyának is látnia kell milyen klassz helyen dolgozik gazdánk.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Kutyáknál ez nem akkora szenzáció, mint az embereknél, de látva gazdám lelkesedést én is boldogan vettem tudomásul hogy a Kócziházi Orosz Fekete Terrier Kennelben 4 kiskutya született, akiknek én vagyok az apja.
Néhány probléma után 2 kölyök (1 szuka és 1 kan) növekszik, hamarosan elvihető korba kerülnek.

                          Kócziházi Béda és Black Recording Angel Dinawi Diaz

Egyikük Németországba utazik majd,
míg a másik Budapesten marad.

A gyakorlott szuka, minden gond nélkül gondozta a kölyköket, akikről ezek a fotók készültek először.

5 hetesen készült videó, amit itt tudtok megnézni.

A héten kapnak még oltást, és chip-et, aztán már gazdáik nevelgetik őket tovább.

Krisztinának és Istvánnak meg maradnak az emlékek.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Felnőttem, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy megérkezett az utánpótlás.
Gazdám már sok-sok hónapja barátkozott a gondolattal, hogy az idősödő Daniil és mellém, aki életem teljében vagyok, belevág egy újabb csodás orosz fekete terrier felnevelésébe. Az első kérdés ami felmerült: honnan, melyik kennelből származzon a kiskutya. Az biztos volt, hogy a fajta őshazájából Oroszországból érkezzen, de melyik tenyésztőtől? Miután senki, így én sem tudtam akkor még ezekről a dolgokról, nem is ragozom tovább, lényeg az, hogy végül Krisztina meghozta a döntést és kiválasztotta a tenyésztőt és az almot, ahonnan iderepül majd a kölyök.
Na ja, kölyök, de melyik a 3 közül?

Szerencsére jó sok kép került fel a tenyésztő FB oldalára, de kép alapján elég nehéz választani, így gazdám úgy döntött Lillát kéri meg, hogy utazzon Moszkvába a tenyésztőhöz, nézze meg testközelből a kicsiket és hozza haza a szerinte legígéretesebbet. Nem volt könnyű feladata, mindegyik szép volt.

Eljött a pillanat, amikor landolt a gép, fedélzetén az új családtaggal, akinek neve:

Medvezhya Staya Ilya Muromets  HUU-N/N

Ilya azonnal feltalálta magát itthon. Ha azt kérdezitek valójában hogy reagáltunk a „betolakodóra” azt kell válaszoljam különbözőképpen.
Én elfogadtam. Persze, hogy elfogadtam, nem gondolom, hogy az itthoni „királyságomat” veszélyeztetné, aztán majd később meglátjuk, bár van aki szerint annyira jól vagyok szocializálva, hogy igen fejlett az alkalmazkodóképességem. Némi problémát azért már okoz, mert az esti etetés kicsit átalakult (már nem én „takarítok” Danill után), és a számomra oly kedves együttlétek gazdámmal is sérültek kicsit, de ennyi még kibírható.

Daniil úgy csinál mintha nem is lenne itt Ilya, mert egyesek véleménye szerint ő éppen abban a korban van, amikor naponta „beveszi a nem érdekel tablettát”.

Liza, a cica megnézte és továbbment, mert egy macskától nagyjából ez várható. Most már azért ő is látja, hogy ennyire nem lehet közömbös, mert Ilya gátolja a közlekedését a megszokott és jól bevált útvonalakon.

Viki (gazdáim fiának a kutyája) harcolt egyedül, de nem is baj, most nagyjából egyforma „nagyok” és érthető ha a „vendég” kutyus nem akar több vendéget, mert honnan is tudná, hogy ez egy állandósult állapot lesz, de majd rájön.

Azt nem teljesen értem, hogy miért a bokrokon keresztül közlekedik a „kis vakarcs”, holott ott a lejáró, de ez az ő dolga.

Mikor láttam, hogy boldogan hozza-viszi a labdát feltörtek bennem is a kölyökkori emlékek, hogy én is hogy szerettem labdázni, de mára kinőttem belőle.

Ilya már betöltötte élete 3. hónapját, megkapta a szükséges oltásokat, így hamarosan ő is jöhet velünk este sétálni. Hogy az hogy lesz még nem tudom, de ha belegondoltok elég érdekes felállás egy öreg kutya, meg egy fiatal és egy kölyök. Szép látvány leszünk, bár nem vagyok benne biztos, hogy gazdám bevállalja, hogy egyszerre sétáltasson minket.

Most azt hiszitek teljesen felborult az életem?

Nem, még nem és remélem nem is fog. Voltunk a hétvégén Lipcsében Lillával, szóval a kiállításoknak továbbra is lelkes résztvevője vagyok.

Ilya baby osztályba már akár nevezhető is, de talán majd csak kölyök osztályba nevezi be Krisztina, ami még messze van.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Nem most, még áprilisban, de csak most jutottam el oda, hogy erről meséljek.

A munkavizsga fontos, éppen ezért mióta az eszemet tudom kutyaiskolába járok. Eleinte csak játszottunk, de aztán szépen lassan becsempészték az oktatók (kiképzők) a feladatokat is. Fiatalként a legfontosabb a kiállításokon való normális viselkedés volt a fontos, de ennek is alapja, hogy tudjak pórázon közlekedni, ergo, hogy ne én vigyem Krisztinát sétálni, hanem ő engem, értsem azokat a vezényszavakat, hogy ül, fekszik, marad, áll, stb.

Tapasztalt OFT gazdák tudják, hogy mi egyéniségek vagyunk, ha pedig még pasik is, hát az még rádob egy lapáttal a gazdák tűrőképességére. Könnyen tanulunk, azzal nincs baj, viszont időnként a saját elképzeléseinket akarjuk érvényesíteni és bár pontosan értjük, hogy mit vár el tőlünk a kiképző, azért se csináljuk meg. Aztán persze „megszánjuk” őket és kisangyal módjára végrehajtjuk a feladatokat.

Egyszer valaki azt mondta Krisztinának az én imádott gazdámnak, hogy nem elég erős kezű velem, ami rosszul esett neki. Persze, ha én rosszalkodom, akkor könnyű ilyen következtetéseket levonni, de (én már csak tudom) ez egyáltalán nem igaz.

Annyira nem, hogy mikor még februárban elvitt a munkahelyére és azt kérte tőlem, hogy üljek egy székbe a recepciós pult mögött, akkor lelkesen megcsináltam. Erről láttatok már képet, de újra megmutatom.

Szóval az iskolába járás meghozta gyümölcsét, áprilisban BH vizsgát tettem, amiről íme itt a bizonyítványom.

Azt hiszitek ez akkor letudva?

Dehogy! Aki ismeri Krisztinát az tudja, hogy nincs megállás. Iskola ugyanúgy van, mert egyrészt szinten kell tartani a tudásom, és fejlődnöm is kell. Komolyan mondom, egy-egy kiállítás (ami lássuk be elég macerás tud lenni) egy felüdülés a sok suli után, előtt, mellett 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Mondhatnám, hogy pártolom a szűrővizsgálatokat, de úgyis tudja mindenki, hogy én csak elmegyek (pláne, hogy elvisznek) némán eltűröm, hogy megvizsgáljanak, aztán örömmel konstatálom, hogy újból és újból kiderül tenyészhető vagyok, ergo fedezhetek.

• Az első és talán legfontosabb a csípőízületi diszplázia szűrés. Ezen a megfelelő kor betöltése után átestem, eredményem rendben van.
• Ugyan ez a helyzet a könyökízületi diszpláziával is, ahol a karcsont és az alkarcsont egymáshoz való illeszkedését vizsgálják.
• A hyperurucosuria (HUU) szűrés már nem annyira elterjedt, de az OFT esetében érdemes elvégeztetni, mert a kutatási eredmények azt mutatják, nagyon sok OFT szenved ebben a betegségben, amit aztán tovább is örökít. Velem nincs baj, a szűrés eredménye: N/N, tehát teljességgel mentes vagyok ettől az anyagcsere betegségtől, aminek következtében a vesékben jelentős mértékű húgysav kiválasztás történik. A vizeletben így folyamatosan magas a húgysav koncentráció, ami végső soron a húgykövesség kialakulásához vezet. Na nálam ilyen nincs.
• A következő szűrést Magyarországon kevesen végeztetik el, pedig érdekes módon az elváltozás nagy számban sújtja az orosz fekete terriereket, így gazdám úgy döntött, hogy bár megcsináltatni sem könnyű, de ő szeretné tudni, rendben vagyok-e JLPP tekintetében is.

A JLPP magyarul a fiatalkori gégebénulás, amely egy öröklődő betegség. Sajnálatos módon a halálozási arány az érintett kölykök esetében 100%-os, így nem is lehet kérdés, hogy csak akkor lehetünk gazdámmal nyugodtak, ha tudjuk, hogy a JLPP-t sem hordozom, így örökíteni sem tudom.

Amerikában talán túlzásba is viszik a szűréseket, Magyarországon viszont közel sem fektetnek akkora hangsúlyt rá, mint amennyire kellene, legalábbis sokan gondolják így, és persze biztosan vannak olyanok is, akik más véleményen vannak.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hosszú hallgatás után ismét klaviatúrát ragadtam, hogy újra meséljek nektek a sikereimről, bánataimról, mindennapjaimról, minden féléről.

Még tavaly augusztusban írtam arról, hogy a debreceni CACIB kiállításon elért eredményem alapján elértem, amit egy kutya elérhet szépségben, Interchampion lettem.
Azóta megérkezett erről az FCI által kiállított bizonyítványom is. 🙂

Az idei év azzal indult, hogy a 2014-es eredményeim alapján a Karakán és a MOFTEK Klubban én lettem a legeredményesebb orosz fekete terrier kan és Ausztriában is én kaptam a legeredményesebb külföldi OFT címet a felnőttek között.

Január végén Temesváron jártunk, ahol 2xBOB és BOG, Championok Championja címet kaptam.

Február elején Ismét ellátogattunk Brno-ba. hazafelé már a tarsolyomban volt a CAC, CACIB, BOB cím is.

A február vége is sikert hozott számomra, nyertem Nyitrán (CAC, Championok Championja), majd 1 nappal később Belgrádban is, ahonnan a megtisztelő BIS címet is elhoztam.

Ennyi kiállítás mellett van még időm másra is szerintetek?

Van, de erről legközelebb…

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A hosszú hétvége első napja egészen délutánig átlagosan telt, viszont amikor gazdámmal beültünk a kocsiba és a kozmetikusomnál álltunk meg, rájöttem, hogy kiállításra készülünk, bár azt nem gondoltam, hogy a 4 órás szépítkezés után egyből indulunk is Csehország 2. legjelentősebb városába Brno-ba.

Szinte 11 órára érkeztünk meg a szállásunkra. Útközben a legnagyobb esemény, hogy láttunk 2 őzet.

Gyors alvás, majd pénteken reggel irány a klubkiállítás, ahol a 2013. év Világ győztes kutyája mögött a Res. CAC címre engem tartott méltónak a bíró. Krisztina öröme határtalan volt, még sohasem láttam így örülni egy 2. helyezésnek.

Magabiztosan indultunk vissza a szállásra, de az egyik kereszteződésben Krisztina jobbra, Lilla balra vélte a helyes irányt, és bár nincs olyan tábla a kocsiban, hogy „kuka utas vésd jól észbe, ne szólj bele a vezetésbe” gazdám véleménye volt döntő, így arra mentünk amerre ő akarta. Hát most az az egészen kivételes helyzet állt elő, hogy nem volt igaza, így jól eltévedtünk.

Másnap (szombaton) mondhatnám, hogy felvirradt a nagy nap, megmutathatom magam az Európa kiállításon, de felvirradásról aligha beszélhetünk, mert esett az eső, így én esőkabátban vonultam be a kiállításra, amiről sajnos nem készült fotó, pedig nem kis feltűnést keltettem.

Az olimpiára nem kíséri el annyi segítő a versenyzőket, mint engem, mert ott volt velem mindenki, aki hozzátehet valamit sikeres szereplésemhez.
Tulajdonosom, (owner) gazdám, lelki támaszom: Sárvári Krisztina, tenyésztőm (breeder): Szöllősi Mariann, kozmetikusom (grooming): Demeter Andrea, és handlerem (handler): Telekes Lilla.

Belőtték a séróm, majd határozott, elegáns léptekkel bementünk a bírói körbe, ahol a bíró döntése alapján én lettem a nyílt osztály győztese, tehát CAC címet kaptam.

Már ezt az eredményt is nagy ovációval fogadta a kör szélén álló kis magyar különítmény, lehettek vagy 10-en. Tapsoltak, örültek, de az igazi gratulációk akkor jöttek, amikor az összevetés után a

Res. European Winner

címet megkaptam.

Igazán jó, sikeres hétvége volt, de ha azt hiszitek, hogy ezután jött a pihenés, hát nem, mert vasárnap már a kutyaiskolában találtam magam, utána pedig úszni mentünk Daniil barátommal.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Az alcím az is lehetne, hogy „…és utána”.

Szeptember utolsó hete úgy indult, hogy a gazdik elutaztak szabadságra, pedig én azt hittem, minden kiállítási utunk felér egy szabival, bár az is igaz, oda a legtöbb esetben a „csajokkal” megyek. Észrevettem, hogy az utóbbi időben kifejezetten élvezem a kiállításokat. Jó, néha kicsit nyűgösködöm, de valójában úgy viselkedem, mint egy kis angyal (óriás fekete angyal), és mindent jókedvűen csinálok. Lehet, hogy tényleg felnőttem, vagy csak egyre erősödik bennem a pozitív gondolkodás, meg az élvezd az életet elv?

Hát nem tudom! Ezek olyan emberi dolgok, viszont nagyon divatosak. Komolykodom itt össze-vissza, pedig csak arról van szó, hogy mi kutyák egyszerűen csak jól érezzük magunkat a gazdánkkal bárhol is legyünk. Van egy csomó kutya, aki nagyon rossz körülmények között él, leginkább gazdi nélkül, de sosem az teszi boldoggá őket, hogy legyen mit enni, hanem az, hogy valaki a gazdájuk legyen. Ez kicsit patetikus? Akkor térjünk vissza a kiállításhoz.

Krisztina azt hiszem a szabadságát arra is felhasználta, hogy idomuljon hozzám, már ami a színt illeti, mert „kicsit lebarnulva” tért haza. Még jó, hogy nem 2 hétig nyaralt, mert akkor fekete lenne?

Szóval annak rendje és módja szerint vasárnap reggel beültünk az „autómba”, és irány Ausztria, a Bécstől mindössze 44 km-re fekvő sokak által a virágok vagy a rózsák városának nevezett Tulln-ba.

A kiállításról sok mesélni valóm nincsen, pontosan olyan volt, mint szokott. Kaptam egy Res.CACIB címet, ami szép eredmény, de sokkal jobban örültünk volna (különösen Krisztina), ha a BIS-re is készülnünk kell. Hát nem kellett, így hazaindultunk.

Ahogy szoktam befészkeltem magam a helyemre, de hűen magamhoz mindig úgy érzem, hogy van jobb, kényelmesebb pozitúra is, így fészkelődtem, forgolódtam, helyezkedtem. Annyira megszokták ezt a „kis játékomat” a „lányok”, hogy már nem is törődnek vele. Egyszer csak megálltunk! Érdeklődve tekingettem, de nem sok mindent láttam, nem úgy, mint Lilla és Krisztina, akik az M1-es autópályán, Győr magasságában, a gyorsító sávban álló kocsiból azt látták, hogy őrületes sebességgel rohannak el mellettünk az autók. Kiszállni életveszélyes, engem kivenni pláne, de valljuk be, ott állni sem egy életbiztosítás.

Nem ragozom. Megoldották. Hívtak egy autómentőt, ami hazaszállította nem csak az autót, hanem minket is.

Azóta javítják a „kocsimat”, de abba nem mennék bele, hogy pontosan mi baja lett, mert sok mindenhez értek, de az autóhoz kevésbé. 🙂

Tudtam, hogy jól kell viselkednem, mert érezhető volt a feszültség, de ma már kalandként meséli el a történetet Krisztina a gazdám és Lilla a handlerem is.

Nagyon tömören ennyi. Mindenki jól van, Lilla egyetemre jár, Krisztina a Budapest – Noszvaj – Ráckeve háromszögben mozog és teszi a dolgát, én meg sétálgatok, kutyaiskolába járok, játszom Daniillal és Lizával, meg elmélkedem szerelemről, barátságról, egyebekről.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Tudtam, hogy a hétvégén (08.23-24.) kiállításra megyünk, mert pénteken jelenésem volt a kozmetikusnál. Először arról volt szó, hogy gazdámmal már reggel útra kelünk, én napközben lazulhatok a Kék Duna Wellness Hotel**** egyik szobájában, de aztán ez megváltozott és nagy örömömre gazdám.2 vitt el a kozmetikushoz, ahová Krisztina jött aztán értem.

Annyira jó kedvem volt, hogy készülhetett néhány vidám fotó, nem csak a megszokott állok, futok, nézek.

Ahhoz, hogy 9-re Nagyváradra érjünk előzetes számítások szerint 5-kor kell indulni, de gazdámnak még épp időben eszébe jutott, hogy az az 5 valójában 4, mert a határon túl 1 órával előrébb vannak, így aztán a reggeli (hajnali) sétámat is Gyurival tehettem meg, míg gazdám összekészítette a kiállításhoz szükséges holmikat, na és persze felébredt annyira, hogy volán mögé ülhessen.

Lilla sem volt valami vidám így hajnalok hajnalán és bár velem együtt ő is aludhatott volna az úton, nem tette, így egyedül durmoltam Nagyváradig.

A kiállítás ideális helyszíne és a kellemes idő mindhármunkat jókedvre derítette, Lilla, ahogy szokott felkészített a bírálatra, gazdám pedig vidáman szemlélődött.

Molnár Zsolt szakszerű és nagyszerű bírálata után hozzáírhattam az eredménylistámhoz újabb CAC, BOB címeket, majd a Best in Show-ban én lettem a BOG2 (fajtacsoport 2. helyezett).

Míg a Best in Show-ra vártunk nagyon sokan érdeklődtek, hogy milyen kutya vagyok, mennyi idős, honnan jöttem, stb. Ja és hát a fotók! Büszke lehetett rám handlerem és gazdám is, mert a legjobb „arcomat” mutattam, mosolyogtam, pózoltam.

A sok fényképezőgép mellett feltűnt egy kamera is és én biztosra vettem, hogy ebből filmezés lesz. Nem tévedtem, készült felvétel, Lilla profin nyilatkozott, csak egy a bibi, gőzöm sincs hol jelenik majd meg, ha egyáltalán publikálják. Gazdám névjegykártyáinak száma erősen megcsappant az óriási érdeklődés miatt, (amire bevallom nagyon büszke vagyok), így rá kellett jönnie, hogy nekem is kell névjegykártya, így már meg is tette az első lépéseket, hogy legközelebb ne a szállodai névjegykártyáit osztogassa.

Mikor a beszálltunk az autóba azt hittem irány haza, de nem így történt. Kicsit több, mint 70 km megtétele után Debrecenben találtam magam a Hotel Platán egyik kellemes szobájában, majd rövid pihenő után a Debrecen Éjszakai Kutyakiállításon, ami nagyon nagy ötlet, mert még mi kutyák is éreztük azt a különleges hangulatot, ami egy ilyen éjszakai kiállításon tapasztalható.

Korózs András bírálata CAC, CACIB címeket eredményezett nekem, ezzel elértem, hogy nevem előtt 3 betű jelezze Interchampion kutya vagyok, ami a legnagyobb elismerés a kutyás világban.

Ízlelgetem a nevem. Ich. Diaz, vagy egészen hivatalosan Ich. Black Recording Angel Dinawi Diaz.

Az első CACIB címet 2013. július 25-én Splitben nyertem. Sok kiállításon voltunk, rengeteg élményünk van, de az Interchampionátus megszerzése (Debrecen 2014. augusztus 23. CACIB) az egyik legjelentősebb esemény kiállítási pályafutásomban.

Vasárnap reggel frissen, fitten indultunk (nem Budapestre, pedig azt gondoltam) ismét Nagyváradra, ahol Korózs András bírálata nyomán újabb CAC, BOB és BOG2 címeket szereztem.

Összesítve a hétvége eredménylistája: 3xCAC, 1xCACIB, 2xBOB, 2xBOG2

Hazaérkezésünk után először egy hatalmas tál vízre vetettem rá magam, pedig napközben is ittam, de az otthoni tál, otthoni víz sokkal jobb, mint bárhol máshol. Daniil fején láttam, hogy enyhén meg van döbbenve, hogy ilyen sokáig távol voltunk, mert azt már megszokta, hogy 1-1 napra eltűnök, de hogy 2 napra az azért nem megszokott dolog.

Legközelebb hová megyünk? Fogalmam sincs, mert gazdám mindent az utolsó pillanatban közöl velem. 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: